2019. november 22. (péntek) 07:19
Lévay József élete dokumentumok tükrében
A fenti címmel nyílt Lévay József hagyatékának a miskolci Herman Ottó Múzeumban található dokumentumaiból válogatott kiállítás a Sajószentpéteri Kulturális Központ galériájában 2019. november 20-án 16 órakor. A 2019. évi Lévay napok rendezvénysorozat második programja arra a szinte teljesíthetetlen feladatra vállalkozott, hogy megkísérli összefoglalni az érdeklődők számára az 1825. november 18-i születésétől 1918. július 4-i haláláig tartó hosszú életét. Ugyanis ez a 93 év nagyon tartalmas, szerteágazó irodalmi és közéleti tevékenységet takar: költő, műfordító, újságíró, tanár, jogász, ezek mellet a Borsod vármegye közigazgatásának főjegyzőként és alispánként is mindenki által tiszteletnek örvendő alakja volt. Mint ahogyan Stoytcheva Éva könyvtáros – aki a költő emlékezetének mai, megítélésem szerint méltatlanul kevés számú életben tartói között az egyik legelhivatottabb – kiállítást megnyitó értekezésében is megemlítette, Lévay végrendeletében tételesen rendelkezett a hagyatékáról. Ingóságait, ingatlanait rokonai örökölték: családja, egyenes ági leszármazottjai nem lévén két lánytestvére (Erzsébet és Borbála), valamint azok saját gyermekeként szeretett leányai. A mintegy hétszáz kötetből álló, értékes könyvtárát a miskolci Református Főgimnáziumra hagyományozta. Az „irományait” (közöttük a Szentpéteri üres fészek című naplóját), kiterjedt levelezését Csernák Béla nagyváradi református püspök helyettesre, egyik unokahúga férjére bízta, hogy „őrizze meg, és használja belátása szerint”. Halála után a Borsod-Miskolczi Közművelődési Egyesület felkérte a város lakossága segítségét az emléktárgyak, iratok ajándékozására. Az 1990-es években a család leszármazottja Borbála Ádám és dr. Török István jó néhányat át is adott ezekből, de sajnos egy meghatározó része a mai napig a kutatók számára is ismeretlen gyűjteményeket gazdagít. A Borsod-Miskolczi Múzeumra kilenc pontban összefoglalt tárgyak, dokumentumok között volt egy ezüstkoszorú is, amelyet 1911. november 19-én, 86. születésnapja és kora meghatározó irodalmi csoportosulásának, a Kisfaludy társaságnak fél évszázados tagsága alkalmából a Miskolci Református Női Filléregylettől kapott. Valamint rangos oklevelek, amelyek bizonyítják, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (1863 januárjában levelező, húsz év múltán rendes) tagjává, a Budapesti Tudományegyetem díszdoktorai közé, Miskolc és Sajószentpéter pedig díszpolgárává fogadta. Az irodalmi élet mellett Borsod vármegye közigazgatása is számtalan elismerésben részesítette a három évtizeden át (aranytollal és a megyei tisztikar díszes fényképalbumával ajándékozták meg 25 év után) főjegyzőként szolgáló, alispánként nyugalomba vonuló Lévayt. Aki állami elismerésben sem szenvedett hiányt, hiszen 1895-ben alispánként megkapott Harmadosztályú Vaskoronarend mellett 1911-ben a Szent István Rend kiskeresztjét is megkapta. Élete egy szakaszában (1852-1865) a miskolci Református Főgimnázium (egykori alma matere) magyar-latin tanára, és eközben megszerezte az ügyvédi oklevelet is. Az utóbbiak egy részét tekinthetjük most meg szülővárosában, az MSK galériájában, a Békési Gábor irodalomtörténész és Hazag Ádám történész közreműködő segítségével létrejött tárlaton. Sajószentpéter múltjának egy darabja most helyünkbe jött, jó lenne, ha minél több iskolás fiatal (és felnőtt) venné a fáradságot, hogy a ritka értékes emlékeknek legalább egy félórát szenteljen. Hogy unokáink számára se vesszen a múlt homályába Lévay emléke.Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza