2019. november 26. (kedd) 07:22
November 22-én (pénteken) 10 órakor a 2019. évi Lévay napok harmadik eseményén a családi sírhely mellett emlékeztek kései utódai Lévay Józsefre, aki két évszázadot is érintő hosszú életútján meghatározó szerepet játszott Sajószentpéter és Borsod vármegye életében.
„Ha Miskolcon halok meg, ott szállásomon ének és rövid ima (tehát nem beszéd) tartassék. Azután rögtön szállítsák testemet ide Szentpéterre, s ha az időjárás kedvező lesz, az udvaromon legyen rövid szertartás. Ha pedig zord lesz az idő, szállítsák koporsómat egyenesen a temetőbe, s ott egy ima (tehát nem beszéd) után helyezzenek el a sírboltban.”
Így szólt Lévay Józsefnek halála előtt hat esztendővel a naplójába is bejegyzett végrendelete. Ma élő utódainak erkölcsi kötelessége tehát, hogy a születése napjára emlékezve minden évben fejet hajtsanak azon a helyen is, ahová a „feldobott kő…végre is oda esett vissza, ahonnan régen feldobták”.
Halálának 101. évfordulóján a református temetőben lévő sír mellett a Csorba Csaba, a Művelődési Központ igazgatója köszöntötte a megjelenteket, és néhány szóban méltatta a város nagy szülöttét.
Emlékező beszédében Major Zsolt református lelkész kiemelte, hogy az időben egyre inkább távolodó költő szellemi örökségét fontos megismertetni, és közel hozni a maiakhoz, és a következő nemzedékekhez. Ezt először Balázs Győző miskolci vallástanár ismerte fel, és a jó ügyet szolgálva 1935-ben a „Visszatekintés” címmel kiadta Lévay életrajzát. Akinek életében, de halála után ugyanúgy tisztes hely jutott a városunk emlékezete mellett Borsod vármegyéében is. Bár az irodalom könyvekből mára már kimaradt, Miskolcon szobra áll, intézmények viselik a nevét.
Majd feltette a kérdést, hogy a mai modern korunkban mi indokolja az „egyszerűségével már-már tüntető költő ébresztését”. Az ő válasza erre: az őt jellemző lelkület, emberség. Lévay a saját magának feltett kérdésre, hogy „tiszteletre méltó élet volt-e az övé?” adott igenlő választ azzal indokolta, hogy élete „mindvégig a szív élete volt”. Nem csak egy költőt tisztelünk tehát benne, hanem egy református embert is, aki a völgyben maradt, és lelki javakkal szolgált életében csakúgy, mint halála után is.
A Sajógyöngye Népdalkör közreműködése mellett zajló megemlékezés végén a jelenlévők a ma élő utódok nevében a családi sírnál elhelyezték az emlékezés koszorúit. Jelezve azt, hogy Lévay emlékét elsősorban Sajószentpéter városnak elemi kötelessége megőrizni.
Lévay sírjánál
November 22-én (pénteken) 10 órakor a 2019. évi Lévay napok harmadik eseményén a családi sírhely mellett emlékeztek kései utódai Lévay Józsefre, aki két évszázadot is érintő hosszú életútján meghatározó szerepet játszott Sajószentpéter és Borsod vármegye életében.
„Ha Miskolcon halok meg, ott szállásomon ének és rövid ima (tehát nem beszéd) tartassék. Azután rögtön szállítsák testemet ide Szentpéterre, s ha az időjárás kedvező lesz, az udvaromon legyen rövid szertartás. Ha pedig zord lesz az idő, szállítsák koporsómat egyenesen a temetőbe, s ott egy ima (tehát nem beszéd) után helyezzenek el a sírboltban.”
Így szólt Lévay Józsefnek halála előtt hat esztendővel a naplójába is bejegyzett végrendelete. Ma élő utódainak erkölcsi kötelessége tehát, hogy a születése napjára emlékezve minden évben fejet hajtsanak azon a helyen is, ahová a „feldobott kő…végre is oda esett vissza, ahonnan régen feldobták”.
Halálának 101. évfordulóján a református temetőben lévő sír mellett a Csorba Csaba, a Művelődési Központ igazgatója köszöntötte a megjelenteket, és néhány szóban méltatta a város nagy szülöttét.
Emlékező beszédében Major Zsolt református lelkész kiemelte, hogy az időben egyre inkább távolodó költő szellemi örökségét fontos megismertetni, és közel hozni a maiakhoz, és a következő nemzedékekhez. Ezt először Balázs Győző miskolci vallástanár ismerte fel, és a jó ügyet szolgálva 1935-ben a „Visszatekintés” címmel kiadta Lévay életrajzát. Akinek életében, de halála után ugyanúgy tisztes hely jutott a városunk emlékezete mellett Borsod vármegyéében is. Bár az irodalom könyvekből mára már kimaradt, Miskolcon szobra áll, intézmények viselik a nevét.
Majd feltette a kérdést, hogy a mai modern korunkban mi indokolja az „egyszerűségével már-már tüntető költő ébresztését”. Az ő válasza erre: az őt jellemző lelkület, emberség. Lévay a saját magának feltett kérdésre, hogy „tiszteletre méltó élet volt-e az övé?” adott igenlő választ azzal indokolta, hogy élete „mindvégig a szív élete volt”. Nem csak egy költőt tisztelünk tehát benne, hanem egy református embert is, aki a völgyben maradt, és lelki javakkal szolgált életében csakúgy, mint halála után is.
A Sajógyöngye Népdalkör közreműködése mellett zajló megemlékezés végén a jelenlévők a ma élő utódok nevében a családi sírnál elhelyezték az emlékezés koszorúit. Jelezve azt, hogy Lévay emlékét elsősorban Sajószentpéter városnak elemi kötelessége megőrizni.
Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza