ÖnkormányzatPolgármesteri Hivatale-ügyintézésKözérdekű adatokVálasztási információkTérfigyelő Kamera rendszerHíreinkGalériaDokumentumtárX
2019. december 16. (hétfő) 07:19

Akit elneveztek prófétának

news/545/545_0.jpg105 évvel ezelőtt, 1914. december 13.-án a Jászapáti tanyavilágban látta meg a napvilágot Demeter István plébános, költő, festőművész. Édesapja hadifogságból nem tért haza, négyévesen édesanyját is elveszítette, így nagyszülei nevelték. Jászapáti elemi iskolája után 1929 tavaszán Egerbe jelentkezett a ciszterci rend Szent Bernát gimnáziumába, papi kisszemináriumba. A teológiai tanulmányok mellett verseket, könyvkritikákat írt egri és országos lapokba, főképpen katolikus folyóiratokba, és gyűjteni kezdte elmélkedéseit is. (Fel-felmerült az már korábban is, hogy e fiúból pap lesz, de az is, hogy a fiú nem imádságon kapkod. Legalábbis nem csak! Mert azon is kapkodtam, és még mi mindenen! Csak azt akartam tudni, hogy önálló vagyok–e, vagy csak másokra hallgatok. Papi arcok és jellemek nem nagyon vonzottak…”) Ady Endre költészete és Szabó Dezső a prózája nagy hatással volt rá. Az Egri Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi és Egyházművészeti Társulatának 1937-ben elnöke lett. A társadalomról olvasottak és tapasztalatai közötti egyre nagyobb ellentét feszült, de kritikusan szemlélte egyháza egyes tagjainak cselekedetit is. 1938-ban szentelték pappá, június 19-én mutatta be első szentmiséjét a jászapáti templomban. Még az évben megkezdte szolgálatát Keresztespüspökiben (ma Mezőkeresztes), 1939-ben Sajószentpéterre, majd 1941-ben Kisvárdára vezetett az útja, ahonnan hamar tovább sodorta a második világháború szele: 1942 szeptemberétől közel másfél évig szolgált tábori lelkészként a megszállt Ukrajna területén. 1943. év végén Jászárokszállás, 1947 és 1949 között Kunszentmárton, majd 1949-ben Tiszafüred vándorútjának újabb állomáshelye. Ezt követően Újszentmargitán közel tíz évet töltött, onnan 1958-ban Hevesre, majd 1959-ben újra Sajószentpéterre sodorja az élet, ahol 1977. január 6-án bekövetkezett haláláig szolgál plébánosként. Négy önálló kötete jelent meg: Föl, a hegyekre! (1947);  Hazajárnak-e a lelkek? (1948); Elnevezték prófétának… Demeter István válogatott művei. (1994); és Csendje hangosabb - Demeter István válogatott versei (2004). Éveim című önéletírását 2014-ben adták ki Sárospatakon. 1961-től a modern európai keresztény, humanista pap filozofikus gondolatait már festőként is papírra vetette, a következő 16 évét ezzel töltve ki. Nem tanult festészeti technikákat, saját útját járva kutatta a színek, formák, anyagok törvényeit, és így született meg közel húszezer, nagyrészt papírlapra, vegyes technikával festett alkotása. Plébániája a korszak meghatározó képzőművészeinek, és tehetséges fiataloknak nyitott szellemi műhelye lett, velük kezdte el a templombelső művészi átalakítását is. Első kiállítása 1971-ben, a Miskolci Képtárban nyílt, rendszeresen jelen volt az 1970-es évek alternatív művészetét bemutató balatonboglári kápolnatárlatokon. Halála után jelentősebb kiállításai Sajóládon, Sátoraljaújhelyen, Budapesten, 2012-ben Kunszentmártonban, 2013-ban Egerben és Miskolcon, 2014-ben Sárospatakon, Jászapátiban és Sajószentpéteren nyíltak. Műveielőbb Sajószentpéteren egy fészerben maradtak összecsomagolva („Vagy a muzeológusoknak, vagy az egereknek”- megjegyzéssel), Barna Gábor professzor néprajztudós által megmentett szellemi hagyatéka (képek, naplók és kéziratok, majd később könyvtára is) a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjteménybe kerültek. Elnevezték prófétánakcímmel készült portréfilm, Kunszentmártonban utcanév őrzi emlékét, a sajószentpéteri plébánián állandó kiállítás mutatja be festészetét, a város 1997-ben posztumusz díszpolgárává választotta.

Kiss Barnabás

Vissza