2016. augusztus 23. (kedd) 12:00
A most véget ért 31. nyári olimpiai játékok (és érmek) bűvöletében élő szurkolókat ki kell ábrándítanom: a cukrász olimpiákon ennyi aranyérmet még a 75. születésnapját a napokban ünnepelő Kopcsik Lajosnak, a cukrász-artisztika felülmúlhatatlan, Oscar-díjas mesterének nyakába sem akasztottak. Pályafutása összes versenyén kiérdemelt első helyezését összeadva azért bizonyára hasonló szám jönne ki végeredményként.
1941. augusztus 23-án Sajószentpéteren született, itt volt az első munkahelye, ahol megismerhette, és elsajátíthatta a cukrász mesterség alapjait. Olyan jól sikerült neki, hogy sok tanulással, és gyakorlással később ez lett a hivatása, éjjele-nappala, az élete. Hamar megismerte nevét a hazai gasztronómia, hiszen ahol, és amikor versenyen elindult, éremmel (legtöbbször arany fényben csillogóval) ismerték el kreativitását, elhivatottságát. Természetesen híre nem maradhatott határainkon belül, a világ számos pontján csodálták meg képeit, szobrait, élethű tárgyait, és „körötte csend amerre ment”, az elismerés, a tisztelet csendje.
Elismerés a művésznek, tisztelet a nagybetűvel írandó embernek. Az olimpiákon, világbajnokságokon, kiállításokon a szakma legnagyobbjai is igyekeztek minél többet ellesni az iskolateremtő mestertől. Pályafutása alatt több mint hétszáz alkotás került ki a kezei közül, mind egy-egy utánozhatatlan remekmű. Közülük negyvenet vándorkiállításba rendezett, és legfontosabb állomásaként az elmúlt évben (a mindig büszkeséggel emlegetett) szülőföldjére is hazahozott.
Születésének hetvenötödik évfordulója alkalmából a sajátom mellett minden sajószentpéteri tisztelője és barátja jókívánságait is tolmácsoltam, amit meghatottsággal teli örömmel fogadott. Elmondta, hogy az egészségét ért két komoly támadás szerencsére maradandó károsodást nem hagyott hátra maga után, nincs állandó kapcsolatban az orvosokkal, csak hát az a hetvenöt év nem múlt el nyomtalanul. Napjai mostanában az elmaradhatatlan régiség-piaci kalandozásaival, és pályafutása megszámlálhatatlan tárgyi emlékének rendezgetésével telnek. Az életét a család mellett három dolog határozta meg: a szakma, a zene, és a képzőművészet, ezek szentháromságában lehetett boldog. Volt hát miből osztani: ebből a boldogságból alkotásain keresztül mindnyájunknak bőségesen juttatott.
Hála neki ezért, és kívánjuk, hogy még hosszú évekig legyen boldog, és egészséges. Isten éltessen sokáig, Lajos!
2016. augusztus 23.
Kiss BarnabásMegosztás Facebook-onVissza
Kopcsik 75
A most véget ért 31. nyári olimpiai játékok (és érmek) bűvöletében élő szurkolókat ki kell ábrándítanom: a cukrász olimpiákon ennyi aranyérmet még a 75. születésnapját a napokban ünnepelő Kopcsik Lajosnak, a cukrász-artisztika felülmúlhatatlan, Oscar-díjas mesterének nyakába sem akasztottak. Pályafutása összes versenyén kiérdemelt első helyezését összeadva azért bizonyára hasonló szám jönne ki végeredményként.
1941. augusztus 23-án Sajószentpéteren született, itt volt az első munkahelye, ahol megismerhette, és elsajátíthatta a cukrász mesterség alapjait. Olyan jól sikerült neki, hogy sok tanulással, és gyakorlással később ez lett a hivatása, éjjele-nappala, az élete. Hamar megismerte nevét a hazai gasztronómia, hiszen ahol, és amikor versenyen elindult, éremmel (legtöbbször arany fényben csillogóval) ismerték el kreativitását, elhivatottságát. Természetesen híre nem maradhatott határainkon belül, a világ számos pontján csodálták meg képeit, szobrait, élethű tárgyait, és „körötte csend amerre ment”, az elismerés, a tisztelet csendje.
Elismerés a művésznek, tisztelet a nagybetűvel írandó embernek. Az olimpiákon, világbajnokságokon, kiállításokon a szakma legnagyobbjai is igyekeztek minél többet ellesni az iskolateremtő mestertől. Pályafutása alatt több mint hétszáz alkotás került ki a kezei közül, mind egy-egy utánozhatatlan remekmű. Közülük negyvenet vándorkiállításba rendezett, és legfontosabb állomásaként az elmúlt évben (a mindig büszkeséggel emlegetett) szülőföldjére is hazahozott.
Születésének hetvenötödik évfordulója alkalmából a sajátom mellett minden sajószentpéteri tisztelője és barátja jókívánságait is tolmácsoltam, amit meghatottsággal teli örömmel fogadott. Elmondta, hogy az egészségét ért két komoly támadás szerencsére maradandó károsodást nem hagyott hátra maga után, nincs állandó kapcsolatban az orvosokkal, csak hát az a hetvenöt év nem múlt el nyomtalanul. Napjai mostanában az elmaradhatatlan régiség-piaci kalandozásaival, és pályafutása megszámlálhatatlan tárgyi emlékének rendezgetésével telnek. Az életét a család mellett három dolog határozta meg: a szakma, a zene, és a képzőművészet, ezek szentháromságában lehetett boldog. Volt hát miből osztani: ebből a boldogságból alkotásain keresztül mindnyájunknak bőségesen juttatott.
Hála neki ezért, és kívánjuk, hogy még hosszú évekig legyen boldog, és egészséges. Isten éltessen sokáig, Lajos!
2016. augusztus 23.
Kiss BarnabásMegosztás Facebook-onVissza