2016. augusztus 10. (szerda) 12:00
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Lengyel Nemzetiségi Önkormányzatok és az Országos Lengyel Önkormányzat közös szervezésében idén augusztus 7-én, vasárnap rendezték meg a hagyományos „Derenki Búcsút”.
A Szögliget határában fekvő Derenk már a középkorban jelentős lakott település volt, ám a történelem viharaiban a 18. század elejére elnéptelenedett. A szepességi górálok szervezett és spontán betelepítése eredményeként létrejött a derenki lengyelség, a legrégibb magyarországi nemzetiségek egyike.
A II. világháború idején Horthy Miklós kormányzó összefüggő vadászterületének kialakításához erőszakos kitelepítésbe kezdett. Az elűzött családok a környező települések mellett Ládbesenyő-Andrástanyán, Sajószentpéteren, míg legtöbbjük Emőd-Istvánmajorban talált új otthonra, 1943-ra megszűnt a falu!
Az ősi derenki lengyel lakosság szétszéledt, ám napjainkig is őrzi a mintegy három évszázadon át szinte érintetlenül, archaikus formában fennmaradt, XVIII. századi lengyel nyelvjárását, és (nagyrészt dr. Rémiás Tibor történész-muzeológus munkájának köszönhetően) etnikai tudatát. Az 1994-ben az egykor lerombolt templom helyett sajószentpéteri kőművesek által épített kápolna felszentelésével a romfalut a magyarországi lengyelek történelmi zarándokhelyévé nyilvánították, ahol ettől kezdve minden nyáron újra megrendezik az összetartozás jelképét, a búcsút.
Nem történt ez másképp idén sem. A rendezvény a kölcsönös üdvözlő köszöntőkkel kezdődött, délben lengyel-magyar nyelven celebrált szentmisével folytatódott, majd a temetőben koszorúzással együtt emlékeztek és közös főhajtással tisztelegtek közeli és távolabbi őseik emléke előtt. A délutáni kulturális program most is a hagyományápolás jegyében zajlott, a közös nyelvet pedig a zene és a tánc biztosította. A búcsújáró vendégeket a lengyel Jafemiocek együttes (Ostrowsko-Bialka Tatrzanska), a Polska Drenka Hagyományőrző Együttes (Emőd-Istvánmajor), az Emődi Pincegazdák Dalárdája, valamint az Emődi „Tehéntánc” Együttes szórakoztatta, mielőtt újra szétszéledtek volna a szélrózsa minden irányában. Mint tették a derenkiek történelmük során (nem jó szántukból) már néhányszor. Ám ide, a somfák (Deren, Drenka = somfa) gyökerei mellé mindig visszajönnek saját gyökereiket keresni, mert ahogyan vallják: „Derenk a szívünkben él!”
2016. augusztus 10.
Kiss Barnabás
Tweet
Megosztás Facebook-on
Megosztás LinkedIn-en
Vissza
A gyökerek összekötnek
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Lengyel Nemzetiségi Önkormányzatok és az Országos Lengyel Önkormányzat közös szervezésében idén augusztus 7-én, vasárnap rendezték meg a hagyományos „Derenki Búcsút”.
A Szögliget határában fekvő Derenk már a középkorban jelentős lakott település volt, ám a történelem viharaiban a 18. század elejére elnéptelenedett. A szepességi górálok szervezett és spontán betelepítése eredményeként létrejött a derenki lengyelség, a legrégibb magyarországi nemzetiségek egyike.
A II. világháború idején Horthy Miklós kormányzó összefüggő vadászterületének kialakításához erőszakos kitelepítésbe kezdett. Az elűzött családok a környező települések mellett Ládbesenyő-Andrástanyán, Sajószentpéteren, míg legtöbbjük Emőd-Istvánmajorban talált új otthonra, 1943-ra megszűnt a falu!
Az ősi derenki lengyel lakosság szétszéledt, ám napjainkig is őrzi a mintegy három évszázadon át szinte érintetlenül, archaikus formában fennmaradt, XVIII. századi lengyel nyelvjárását, és (nagyrészt dr. Rémiás Tibor történész-muzeológus munkájának köszönhetően) etnikai tudatát. Az 1994-ben az egykor lerombolt templom helyett sajószentpéteri kőművesek által épített kápolna felszentelésével a romfalut a magyarországi lengyelek történelmi zarándokhelyévé nyilvánították, ahol ettől kezdve minden nyáron újra megrendezik az összetartozás jelképét, a búcsút.
Nem történt ez másképp idén sem. A rendezvény a kölcsönös üdvözlő köszöntőkkel kezdődött, délben lengyel-magyar nyelven celebrált szentmisével folytatódott, majd a temetőben koszorúzással együtt emlékeztek és közös főhajtással tisztelegtek közeli és távolabbi őseik emléke előtt. A délutáni kulturális program most is a hagyományápolás jegyében zajlott, a közös nyelvet pedig a zene és a tánc biztosította. A búcsújáró vendégeket a lengyel Jafemiocek együttes (Ostrowsko-Bialka Tatrzanska), a Polska Drenka Hagyományőrző Együttes (Emőd-Istvánmajor), az Emődi Pincegazdák Dalárdája, valamint az Emődi „Tehéntánc” Együttes szórakoztatta, mielőtt újra szétszéledtek volna a szélrózsa minden irányában. Mint tették a derenkiek történelmük során (nem jó szántukból) már néhányszor. Ám ide, a somfák (Deren, Drenka = somfa) gyökerei mellé mindig visszajönnek saját gyökereiket keresni, mert ahogyan vallják: „Derenk a szívünkben él!”
2016. augusztus 10.
Kiss Barnabás
Tweet
Megosztás Facebook-on
Megosztás LinkedIn-en
Vissza