2021. március 15. (hétfő) 07:00
„Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.” A magyarság évezredes történelme során ennél időtállóbb kívánság kevés születhetett.
Az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom követeléseinek összefoglalása, az ezt követő 12 pont között néhány bizony még ma is aktuálisnak tűnik, a záró sora („Egyenlőség, szabadság, testvériség!”) pedig egyre inkább a teljesíthetetlen, természetes emberi vágyak közé sorolható.
Március tizenötödike talán az egyetlen olyan ünnepünk, amelyet mi magyarok politikai hovatartozásra, korra, nemre, való tekintet nélkül szinte mindannyian az első helyre teszünk. Hiszen a forradalom a nemzet önrendelkezésének, a polgári Magyarországnak megteremtésén túl az egyéni szabadságjogok kivívását is célul tűzte. Ennek ellenére évek óta már ezen a napon sem tudunk felhőtlenül együtt ünnepelni. Politikai megosztásunk, és megosztottságunk mellett most még az egyre fenyegetőbb járvány árnyéka is megakadályoz ebben.
A forradalom és a szabadságharc eseményeiben - ha nem is fegyverrel, de - az 1847 novemberében megnyílt utolsó rendi országgyűlés Borsod megye ellenzéki követe, majd belügyminiszter Szemere Bertalan patvaristájaként városunk szülötte, Lévay József is harcolt. És költőként tollal ugyanúgy: papírra vetve néhány buzdító, hazafias érzületű verset, közöttük a „Mikest”, amelyet a szabadságharc utáni időszak allegóriájaként használnak annak ellenére, hogy már 1848-ban megszületett. Tanúja lehetett a nagy szócsatáknak, amelyekben nem kevesebbről esett szó, mint az örökös megváltásról, az ősiség eltörléséről, a magyar közlekedési hálózat kiépítéséről, a pénzügyi reformokról és a közteherviselésről. Ezen a „diétán” dolgozta ki a magyar liberális nemesség a reformprogramját, amelyet végül a márciusi ifjak a 12 pontjukban is összefoglaltak. Emlékezzünk tehát e napon őrá is, csakúgy, mint Kossuth Lajosra, a forradalom és szabadságharc egyik – szintén Borsod vármegyei – vezéralakjára, aki az „eszélyes” Lévayval ellentétben forradalmi hevülettel harcolt egy szabad hazáért.
Sajószentpéteren a Kossuth Lajos Általános Iskola udvarán – az építésének 50. évfordulóján, 1988-ban - emlékművet állítottak a névadó tiszteletére. Az iskola 2010. évi bővítése után a régi és új épületek bejáratai között elhelyezett emlékhely a Miskolcon élő Munkácsy-díjas szobrászművész, Varga Éva alkotása. Egy mészkő sztélé, amelynek boltíve egy középen emelt, Kossuth Lajos bronzból domborított büsztjét tartó, stilizált ión mészkő oszlopot fog közre. Az oszlop szintén bronzból készült babérkoszorú-ívet tart, mellette „Kossuth Lajos 1802-1894” felirat olvasható. Az emlékmű felállításától kezdve méltó helye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóiról történő városi megemlékezéseknek.
Ez évben ugyan csak virtuálisan tudjuk itt elhelyezni az emlékezés koszorúit, virágait, de otthon egy néma főhajtással mindenki emlékezhet a nagy elődökre. Tiszteleghet az elért eredmények előtt, és számot vethet az ünnep ma is időszerű – a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István által megfogalmazott - üzenetével: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen”.
Emlékezés a szívekben
„Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.” A magyarság évezredes történelme során ennél időtállóbb kívánság kevés születhetett.
Az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom követeléseinek összefoglalása, az ezt követő 12 pont között néhány bizony még ma is aktuálisnak tűnik, a záró sora („Egyenlőség, szabadság, testvériség!”) pedig egyre inkább a teljesíthetetlen, természetes emberi vágyak közé sorolható.
Március tizenötödike talán az egyetlen olyan ünnepünk, amelyet mi magyarok politikai hovatartozásra, korra, nemre, való tekintet nélkül szinte mindannyian az első helyre teszünk. Hiszen a forradalom a nemzet önrendelkezésének, a polgári Magyarországnak megteremtésén túl az egyéni szabadságjogok kivívását is célul tűzte. Ennek ellenére évek óta már ezen a napon sem tudunk felhőtlenül együtt ünnepelni. Politikai megosztásunk, és megosztottságunk mellett most még az egyre fenyegetőbb járvány árnyéka is megakadályoz ebben.
A forradalom és a szabadságharc eseményeiben - ha nem is fegyverrel, de - az 1847 novemberében megnyílt utolsó rendi országgyűlés Borsod megye ellenzéki követe, majd belügyminiszter Szemere Bertalan patvaristájaként városunk szülötte, Lévay József is harcolt. És költőként tollal ugyanúgy: papírra vetve néhány buzdító, hazafias érzületű verset, közöttük a „Mikest”, amelyet a szabadságharc utáni időszak allegóriájaként használnak annak ellenére, hogy már 1848-ban megszületett. Tanúja lehetett a nagy szócsatáknak, amelyekben nem kevesebbről esett szó, mint az örökös megváltásról, az ősiség eltörléséről, a magyar közlekedési hálózat kiépítéséről, a pénzügyi reformokról és a közteherviselésről. Ezen a „diétán” dolgozta ki a magyar liberális nemesség a reformprogramját, amelyet végül a márciusi ifjak a 12 pontjukban is összefoglaltak. Emlékezzünk tehát e napon őrá is, csakúgy, mint Kossuth Lajosra, a forradalom és szabadságharc egyik – szintén Borsod vármegyei – vezéralakjára, aki az „eszélyes” Lévayval ellentétben forradalmi hevülettel harcolt egy szabad hazáért.
Sajószentpéteren a Kossuth Lajos Általános Iskola udvarán – az építésének 50. évfordulóján, 1988-ban - emlékművet állítottak a névadó tiszteletére. Az iskola 2010. évi bővítése után a régi és új épületek bejáratai között elhelyezett emlékhely a Miskolcon élő Munkácsy-díjas szobrászművész, Varga Éva alkotása. Egy mészkő sztélé, amelynek boltíve egy középen emelt, Kossuth Lajos bronzból domborított büsztjét tartó, stilizált ión mészkő oszlopot fog közre. Az oszlop szintén bronzból készült babérkoszorú-ívet tart, mellette „Kossuth Lajos 1802-1894” felirat olvasható. Az emlékmű felállításától kezdve méltó helye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóiról történő városi megemlékezéseknek.
Ez évben ugyan csak virtuálisan tudjuk itt elhelyezni az emlékezés koszorúit, virágait, de otthon egy néma főhajtással mindenki emlékezhet a nagy elődökre. Tiszteleghet az elért eredmények előtt, és számot vethet az ünnep ma is időszerű – a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István által megfogalmazott - üzenetével: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen”.
Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza