2021. április 19. (hétfő) 17:10
2021. április 17-én hatalmas és fájó veszteség érte Sajószentpéter város közéletét: 88 éves korában súlyos betegségben elhunyt Buza Gyula, korábbi önkormányzati képviselő, városunk rendszerváltás utáni első alpolgármestere.
Buza Gyula 1933. február 24.-én született Felsőzsolcán, egy három gyermekes családban. Ötévesen elveszítette édesapját, majd nem sokára ezután édesanyját is. A testvéreivel magára maradt jó eszű gyermek - hogy tanulhasson - nyolc éves korában Szatmárnémetibe került, és az akkor újranyitott MÁV Vasutas Fiúnevelő Intézet és Árvaházban cseperedett tovább, itt végezte az általános iskolát, míg az intézettel együtt ő is Szegedre nem költözött, ahol a közgazdasági technikumban 1952-ben érettségi vizsgát tett.
Közben megtanulta, hogy az életben mindenért keményen meg kell dolgoznia, hiszen csak magára számíthat. A család hiánya, a közösségbe tartozás vágya a kultúra világába vezette. Visszavágyott Borsodba, Miskolcra, ahol 1954-től előbb a MÁV Járműjavítóban, majd Drótgyárban helyezkedett el. Maga is táncolt, néptánc-csoportokat szervezett, és kultúrház igazgatói feladatokat látott el. Néptánc együtteseivel a már lebontott Nemzeti és a Miskolci Nemzeti Színházban is fellépett, majd 1957-ben Kazincbarcikára hívták, az ottani együttes megalakításával bízták meg, és segítették otthonra találni. Családot alapított, 1958-ban született lánya jelenleg férjével Angliában él, és idősgondozással foglalkozik.
A Borsodi Vegyi Kombinátban az 1991. évi nyugdíjba vonulásáig 44 éven át dolgozott különböző pozíciókban. Az új PVC gyár építésében a beruházási igazgatóság munkatársaként az 1960-as alapkőletételtől részt vett. (Kivitelezőként engem is ott sodort vele össze először az élet.)
Válása után 1970-ben újra megnősült, ebből a házasságból egy leány született, aki ügyvédként praktizál Budapesten.
1993 szeptemberében családjával együtt Sajószentpéteren talált otthonra, ahol emberszeretetétől és empátiájától vezérelve sokat tett a dusnokpusztai közösség olyan ügyes-bajos dolgainak elintézéséért, mint a kábel televízió elérése, vagy a porszennyezési hozzájárulás növelése. A szavazók bizalmát elnyerve 1998-tól a tagja lett a képviselő testületnek, akik az év október 29.-én maguk közül városunk alpolgármesteri tisztségére is megválasztották. Esküjéhez híven két cikluson át maradéktalanul teljesítette megbízatásait, amihez nagymértékben hozzásegítette a hosszú évek alatt kiépített nagyipari kapcsolatrendszere, és ez tette lehetővé az önkormányzat és a környező nagyvállalatok közötti jó kapcsolat kiépítését is. Ez jól szolgálta a város fejlődését, hiszen anyagilag is jelentősnek bizonyult, ugyanis a BorsodChem Zrt. mintegy 200 millió forintos fejlesztési támogatása mellett a Hőerőmű is hathatós segítséget nyújtott Sajószentpéternek.
Felelősséggel munkálkodott a város környezetvédelmi tervének kidolgozásában, és eredményesen vezette a Közbeszerzési Bizottságot. A Bányász emlékpark építésének szervezési munkáiban szintén elévülhetetlen érdemeket szerzett, mint ahogyan Sajószentpéter testvérvárosi kapcsolatainak kiépítésében is. A hosszú távú együttműködés alapjait 1998-ban rakták le, a szerződéseket elsőként 1999 áprilisában a lengyel Kobiórral, 2000-ben a szlovák Dobsinával írták alá, majd a cseh Sternberkkel tették teljessé. A rendszeresen megszervezett sporttalálkozók egyik legnagyobb eredményének tartotta, hogy olyan sajószentpéteri fiatalok is eljuthattak külföldre, akiknek erre soha nem lett volna lehetőségük.
Pályafutása alatt számos magas szintű ifjúsági, kulturális és szakmai kitüntetést kiérdemelt, de szívében mindnél előkelőbb helyet foglalt el a Kobiórtól, majd 2014-ben Sajószentpéter városoktól kapott díszpolgári címe, azaz az emberek megbecsülése, szeretete.
A város kulturális rendezvényein, hivatalos eseményein visszavonulása után is igyekezett részt venni, hol az első vonalban, hol szerényen kissé háttérbe húzódva, amíg ereje és egészsége csak engedte.
Az elmúlt időszakban sajnos már mindkettő egyre inkább fogyatkozni látszott, míg végül néhány nappal ezelőtt súlyos betegségével szemben végleg feladta a küzdelmet.
A család fájdalmában osztozva emléked szívünkben örökre megőrizzük. Nyugodj békében, Gyula bácsi!
Sajószentpéter Városi Önkormányzat Buza Gyulát saját halottjának tekinti.
Buza Gyula emlékére
2021. április 17-én hatalmas és fájó veszteség érte Sajószentpéter város közéletét: 88 éves korában súlyos betegségben elhunyt Buza Gyula, korábbi önkormányzati képviselő, városunk rendszerváltás utáni első alpolgármestere.
Buza Gyula 1933. február 24.-én született Felsőzsolcán, egy három gyermekes családban. Ötévesen elveszítette édesapját, majd nem sokára ezután édesanyját is. A testvéreivel magára maradt jó eszű gyermek - hogy tanulhasson - nyolc éves korában Szatmárnémetibe került, és az akkor újranyitott MÁV Vasutas Fiúnevelő Intézet és Árvaházban cseperedett tovább, itt végezte az általános iskolát, míg az intézettel együtt ő is Szegedre nem költözött, ahol a közgazdasági technikumban 1952-ben érettségi vizsgát tett.
Közben megtanulta, hogy az életben mindenért keményen meg kell dolgoznia, hiszen csak magára számíthat. A család hiánya, a közösségbe tartozás vágya a kultúra világába vezette. Visszavágyott Borsodba, Miskolcra, ahol 1954-től előbb a MÁV Járműjavítóban, majd Drótgyárban helyezkedett el. Maga is táncolt, néptánc-csoportokat szervezett, és kultúrház igazgatói feladatokat látott el. Néptánc együtteseivel a már lebontott Nemzeti és a Miskolci Nemzeti Színházban is fellépett, majd 1957-ben Kazincbarcikára hívták, az ottani együttes megalakításával bízták meg, és segítették otthonra találni. Családot alapított, 1958-ban született lánya jelenleg férjével Angliában él, és idősgondozással foglalkozik.
A Borsodi Vegyi Kombinátban az 1991. évi nyugdíjba vonulásáig 44 éven át dolgozott különböző pozíciókban. Az új PVC gyár építésében a beruházási igazgatóság munkatársaként az 1960-as alapkőletételtől részt vett. (Kivitelezőként engem is ott sodort vele össze először az élet.)
Válása után 1970-ben újra megnősült, ebből a házasságból egy leány született, aki ügyvédként praktizál Budapesten.
1993 szeptemberében családjával együtt Sajószentpéteren talált otthonra, ahol emberszeretetétől és empátiájától vezérelve sokat tett a dusnokpusztai közösség olyan ügyes-bajos dolgainak elintézéséért, mint a kábel televízió elérése, vagy a porszennyezési hozzájárulás növelése. A szavazók bizalmát elnyerve 1998-tól a tagja lett a képviselő testületnek, akik az év október 29.-én maguk közül városunk alpolgármesteri tisztségére is megválasztották. Esküjéhez híven két cikluson át maradéktalanul teljesítette megbízatásait, amihez nagymértékben hozzásegítette a hosszú évek alatt kiépített nagyipari kapcsolatrendszere, és ez tette lehetővé az önkormányzat és a környező nagyvállalatok közötti jó kapcsolat kiépítését is. Ez jól szolgálta a város fejlődését, hiszen anyagilag is jelentősnek bizonyult, ugyanis a BorsodChem Zrt. mintegy 200 millió forintos fejlesztési támogatása mellett a Hőerőmű is hathatós segítséget nyújtott Sajószentpéternek.
Felelősséggel munkálkodott a város környezetvédelmi tervének kidolgozásában, és eredményesen vezette a Közbeszerzési Bizottságot. A Bányász emlékpark építésének szervezési munkáiban szintén elévülhetetlen érdemeket szerzett, mint ahogyan Sajószentpéter testvérvárosi kapcsolatainak kiépítésében is. A hosszú távú együttműködés alapjait 1998-ban rakták le, a szerződéseket elsőként 1999 áprilisában a lengyel Kobiórral, 2000-ben a szlovák Dobsinával írták alá, majd a cseh Sternberkkel tették teljessé. A rendszeresen megszervezett sporttalálkozók egyik legnagyobb eredményének tartotta, hogy olyan sajószentpéteri fiatalok is eljuthattak külföldre, akiknek erre soha nem lett volna lehetőségük.
Pályafutása alatt számos magas szintű ifjúsági, kulturális és szakmai kitüntetést kiérdemelt, de szívében mindnél előkelőbb helyet foglalt el a Kobiórtól, majd 2014-ben Sajószentpéter városoktól kapott díszpolgári címe, azaz az emberek megbecsülése, szeretete.
A város kulturális rendezvényein, hivatalos eseményein visszavonulása után is igyekezett részt venni, hol az első vonalban, hol szerényen kissé háttérbe húzódva, amíg ereje és egészsége csak engedte.
Az elmúlt időszakban sajnos már mindkettő egyre inkább fogyatkozni látszott, míg végül néhány nappal ezelőtt súlyos betegségével szemben végleg feladta a küzdelmet.
A család fájdalmában osztozva emléked szívünkben örökre megőrizzük. Nyugodj békében, Gyula bácsi!
Sajószentpéter Városi Önkormányzat Buza Gyulát saját halottjának tekinti.
Kiss B.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza