2021. május 2. (vasárnap) 06:00
Egy gyermeknek életet adni, majd tisztességgel felnevelni, tehát édesanyának lenni nem csupán a világ legcsodálatosabb érzése, hanem tiszteletre méltó, nehéz, és felelősségteljes hivatás is. A hivatások legszebbike. Addig becsüljük hát meg őket, amíg megtehetjük, amíg velünk lehetnek. Ez évben legalább Anyák napján - május 2-án, vasárnap - adjunk át nekik legalább egy szál virágot. Megérdemlik.
Az anyák megünneplését már az ókori görög szokások között is megtalálhatjuk, akik az istenek anyja, Rhea, és vele együtt minden édesanya tiszteletére tavaszi ünnepséget tartottak.
Világi ünnepként 1872-ben, Bostonban tartottak először anyák napját, hogy Julia Ward Howe írónő, feminista harcos kiáltványával tisztelegjenek a polgárháborúban férjeiket, fiaikat elveszítő anyák előtt. Az anyák és a béke közös ünnepnapjának gondolata azonban akkor még a gyakorlatban nem vált valóra.
Az anyák napja mai formája Anna Jarvis nevéhez köthető, aki az 1905-ben elhunyt szociális munkás édesanyja álmát valóra váltva, 1908-ban emléknapot tartott, kampányba kezdett, és 1912-ben megalapította az Anyák Napja Nemzetközi Szövetséget. Az ő erőfeszítéseit végül siker koronázta: 1914-ben Wilson elnök hivatalossá tette az anyák napját.
Magyarországon az amerikai ötletet 1925-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium akkori államtitkárának felesége, Petri Pálné honosította meg. A legelső anyák napját március 8-án a MÁV Gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották, majd májusban a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt, a Mária-tisztelettel összekapcsolva. A május első vasárnapján tartandó anyák napját 1928-ban miniszteri rendelet emelte a hivatalos iskolai ünnepségek közé.
Szerencsére ennek az ünnepnek megtartását alapvetően a jelenlegi vírushelyzet sem befolyásolja, így mindenki köszöntheti az édesanyját, nagymamáját. Igyekezzünk valamennyit visszaadni az ő szeretetükből, gondoskodásukból, amelyekben mi felnőhettünk, a szerencsésebbek közülünk meg is öregedhettek. Betartva a szabályokat ezt megtehetjük akár személyesen is, de ők egy telefonhívásnak ugyanúgy örülni tudnak.
A közelmúltban sok nagymamát, édesanyát elveszítettünk, közöttük várandós, életet adó nőt, vagy kismamát is, akik még nagyon sokáig élhettek volna közöttünk. Emlékezzünk fájdalommal a mai napon őrájuk is, gyújtsunk gondolatban egy szál gyertyát emlékükre, vigyünk virágot az elveszített édesanyák sírjára, és nagyon vigyázzunk az életben lévőkre, mert a gyilkosuk még most is közöttünk jár.
Vigyázzunk az édesanyákra!
Egy gyermeknek életet adni, majd tisztességgel felnevelni, tehát édesanyának lenni nem csupán a világ legcsodálatosabb érzése, hanem tiszteletre méltó, nehéz, és felelősségteljes hivatás is. A hivatások legszebbike. Addig becsüljük hát meg őket, amíg megtehetjük, amíg velünk lehetnek. Ez évben legalább Anyák napján - május 2-án, vasárnap - adjunk át nekik legalább egy szál virágot. Megérdemlik.
Az anyák megünneplését már az ókori görög szokások között is megtalálhatjuk, akik az istenek anyja, Rhea, és vele együtt minden édesanya tiszteletére tavaszi ünnepséget tartottak.
Világi ünnepként 1872-ben, Bostonban tartottak először anyák napját, hogy Julia Ward Howe írónő, feminista harcos kiáltványával tisztelegjenek a polgárháborúban férjeiket, fiaikat elveszítő anyák előtt. Az anyák és a béke közös ünnepnapjának gondolata azonban akkor még a gyakorlatban nem vált valóra.
Az anyák napja mai formája Anna Jarvis nevéhez köthető, aki az 1905-ben elhunyt szociális munkás édesanyja álmát valóra váltva, 1908-ban emléknapot tartott, kampányba kezdett, és 1912-ben megalapította az Anyák Napja Nemzetközi Szövetséget. Az ő erőfeszítéseit végül siker koronázta: 1914-ben Wilson elnök hivatalossá tette az anyák napját.
Magyarországon az amerikai ötletet 1925-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium akkori államtitkárának felesége, Petri Pálné honosította meg. A legelső anyák napját március 8-án a MÁV Gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották, majd májusban a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt, a Mária-tisztelettel összekapcsolva. A május első vasárnapján tartandó anyák napját 1928-ban miniszteri rendelet emelte a hivatalos iskolai ünnepségek közé.
Szerencsére ennek az ünnepnek megtartását alapvetően a jelenlegi vírushelyzet sem befolyásolja, így mindenki köszöntheti az édesanyját, nagymamáját. Igyekezzünk valamennyit visszaadni az ő szeretetükből, gondoskodásukból, amelyekben mi felnőhettünk, a szerencsésebbek közülünk meg is öregedhettek. Betartva a szabályokat ezt megtehetjük akár személyesen is, de ők egy telefonhívásnak ugyanúgy örülni tudnak.
A közelmúltban sok nagymamát, édesanyát elveszítettünk, közöttük várandós, életet adó nőt, vagy kismamát is, akik még nagyon sokáig élhettek volna közöttünk. Emlékezzünk fájdalommal a mai napon őrájuk is, gyújtsunk gondolatban egy szál gyertyát emlékükre, vigyünk virágot az elveszített édesanyák sírjára, és nagyon vigyázzunk az életben lévőkre, mert a gyilkosuk még most is közöttünk jár.
Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza