2021. június 3. (csütörtök) 07:40
Újabb nagy veszteség érte Sajószentpéter közéletét: 2021. május 28-án, 77 éves korában, hosszan tartó betegségben elhunyt dr. Botos László, a város első jegyzője.
Botos László 1943-ban született Miskolcon, 5 éves volt, amikor szülei elváltak. Édesapja dr. Botos László - aki a Borsodi Szénbányák Munkaügyi Osztályának jogtanácsosaként ment nyugdíjba - új családot alapított. Édesanyja Budapestre költözött munkát keresni, és amikor 1951-ben ismét férjhez ment, az addig Miskolcon, az anyai nagyszülőknél nevelkedő kisfia és annak kishúga is követte őt. Édesanyja a fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat csoportvezetője, nevelőapja a TÜKER Vállalat Soroksári úti telepének vezetője volt, és ettől kezdve Óbudán nevelték gyerekeiket igen nagy szeretettel, és tisztességgel.
Az általános iskolai tanulmányait már Budapesten fejezte be, majd a III. kerületi Árpád Gimnázium humán tagozatán érettségizett 1962-ben. Orvosi pályára készült, de a sikertelen egyetemi felvételi után az egészségügyben maradva a fővárosi Heine-Medin Kórházban, majd az Árpád Kórházban dolgozott. 1964-ben beiratkozott a Fodor József Állami Egészségügyi Szakiskola közegészségügyi-járványügyi ellenőrképző szak nappali tagozatára. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével és mindketten végzett járványügyi ellenőrként Tiszaszederkényben telepedtek le. 55 évnyi házasságukból egy leány született, Beatrix, aki 1990-ben egy leány unokával, Alexandrával ajándékozta meg őket.
A Városi Tanács Egészségügyi Osztályán dolgozott 1969 májusáig, amikor a titkárság főelőadójának nevezték ki. Ezt a munkát 1972-ig végezte, majd váltott: a Tiszai Vegyi Kombinát Közgazdasági Főosztályának árkalkulátora lett.
1973 júliusától Miskolc Városi Tanács I. kerületi Hivatal kikérése alapján a Lakásosztály kisajátítási és szanálási csoportvezetője lett, 1974-től családjával Miskolcon telepedett le, időközben levelező tagozaton felvételt nyert az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára.
Jogi diplomával a zsebében tudását már a Húsipari Vállalat jogsegélyszolgálatának vezetőjeként igyekezett kamatoztatni, ez az időszak később élete egyik fontos állomásának bizonyult. Az itt szerzett gyakorlattal 1990-ben sikeresen megpályázta Sajószentpéter Város Önkormányzatának jegyzői állását. Nehéz munkáját nyugdíjba vonulásáig 13 éven át becsülettel végezte. Büszkeséggel töltötte el, hogy a történelmi években tanúja, és tevékeny részese lehetett a város életének, fejlődésének. Ahogyan ezt a 30. évforduló ünnepi közgyűlésének írt levelében – ahol műtéte miatt nem tudott részt venni – is megfogalmazta.
Nyugdíjas éveiben már több időt tudott szentelni külföldi utazásokra, de az is örömére szolgált, ha csupán a perei nyaralójában kertészkedhetett, vagy olvasgathatott, bővíthette szakmai ismereteit.
2021.05.28.-án megfáradva, szíve elgyengült, és úgy hunyt el, ahogyan életüket végig leélték: otthonában, szerető családja körében, csendesen, egymás kezét fogva.
A család gyászában osztozva búcsúzik tőle Sajószentpéter városa, és egykori munkatársai.
In memoriam: dr. Botos László
Újabb nagy veszteség érte Sajószentpéter közéletét: 2021. május 28-án, 77 éves korában, hosszan tartó betegségben elhunyt dr. Botos László, a város első jegyzője.
Botos László 1943-ban született Miskolcon, 5 éves volt, amikor szülei elváltak. Édesapja dr. Botos László - aki a Borsodi Szénbányák Munkaügyi Osztályának jogtanácsosaként ment nyugdíjba - új családot alapított. Édesanyja Budapestre költözött munkát keresni, és amikor 1951-ben ismét férjhez ment, az addig Miskolcon, az anyai nagyszülőknél nevelkedő kisfia és annak kishúga is követte őt. Édesanyja a fővárosi 1. sz. Építőipari Vállalat csoportvezetője, nevelőapja a TÜKER Vállalat Soroksári úti telepének vezetője volt, és ettől kezdve Óbudán nevelték gyerekeiket igen nagy szeretettel, és tisztességgel.
Az általános iskolai tanulmányait már Budapesten fejezte be, majd a III. kerületi Árpád Gimnázium humán tagozatán érettségizett 1962-ben. Orvosi pályára készült, de a sikertelen egyetemi felvételi után az egészségügyben maradva a fővárosi Heine-Medin Kórházban, majd az Árpád Kórházban dolgozott. 1964-ben beiratkozott a Fodor József Állami Egészségügyi Szakiskola közegészségügyi-járványügyi ellenőrképző szak nappali tagozatára. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével és mindketten végzett járványügyi ellenőrként Tiszaszederkényben telepedtek le. 55 évnyi házasságukból egy leány született, Beatrix, aki 1990-ben egy leány unokával, Alexandrával ajándékozta meg őket.
A Városi Tanács Egészségügyi Osztályán dolgozott 1969 májusáig, amikor a titkárság főelőadójának nevezték ki. Ezt a munkát 1972-ig végezte, majd váltott: a Tiszai Vegyi Kombinát Közgazdasági Főosztályának árkalkulátora lett.
1973 júliusától Miskolc Városi Tanács I. kerületi Hivatal kikérése alapján a Lakásosztály kisajátítási és szanálási csoportvezetője lett, 1974-től családjával Miskolcon telepedett le, időközben levelező tagozaton felvételt nyert az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára.
Jogi diplomával a zsebében tudását már a Húsipari Vállalat jogsegélyszolgálatának vezetőjeként igyekezett kamatoztatni, ez az időszak később élete egyik fontos állomásának bizonyult. Az itt szerzett gyakorlattal 1990-ben sikeresen megpályázta Sajószentpéter Város Önkormányzatának jegyzői állását. Nehéz munkáját nyugdíjba vonulásáig 13 éven át becsülettel végezte. Büszkeséggel töltötte el, hogy a történelmi években tanúja, és tevékeny részese lehetett a város életének, fejlődésének. Ahogyan ezt a 30. évforduló ünnepi közgyűlésének írt levelében – ahol műtéte miatt nem tudott részt venni – is megfogalmazta.
Nyugdíjas éveiben már több időt tudott szentelni külföldi utazásokra, de az is örömére szolgált, ha csupán a perei nyaralójában kertészkedhetett, vagy olvasgathatott, bővíthette szakmai ismereteit.
2021.05.28.-án megfáradva, szíve elgyengült, és úgy hunyt el, ahogyan életüket végig leélték: otthonában, szerető családja körében, csendesen, egymás kezét fogva.
A család gyászában osztozva búcsúzik tőle Sajószentpéter városa, és egykori munkatársai.
Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza