2025. június 22-én délelőtt szentelték fel a Sajószentpéteri Római Katolikus Egyházközség - egykori bányatelepi kápolna helyén felépült - új templomát.

Ez a vasárnap a Sajószentpéteren és környékén élő katolikusok közössége számára sokáig emlékezetes, különleges ünnepnap lesz.
Bármely egyházközség életében már önmagában az kimagasló esemény, ha egy magas rangú egyházi elöljárójuk meglátogatja őket, akkor különösképpen, ha ez
jelentős katolikus ünnep jegyében történik.
Jelen esetben a főpásztor, az egri egyházmegye érseke, dr. Ternyák Csaba néhány nappal az eucharisztia (az Úr Szent Testének és Szent Vérének) ünnepe, Úrnapja (húsvét utáni 60. nap - ez évben június 19.) után Sajószentpéteren tett látogatását 11 fiatal bérmálásának szertartásával, és az egyházközség új templomának megszentelésével kötötte össze.

A templom létrehozásának gondolata néhány évvel ezelőtt Takács Alajos plébánosban vetődött fel, a közösség és annak mindennapi életéhez szükséges közösségi terek építésének folyamatával egységben. A gondolatot hamar tettek (alapos tervezés és rengeteg munka) követték, hogy 2023. augusztus 13-án az 1949-ben emelt, egykori bányatelepi kápolna helyén felépítendő, mintegy kétszáz fő befogadására alkalmas Szeplőtelen Fogantatás Templom (és a mellette épülő két, egyenként negyven személyes teremből álló közösségi ház), valamint - a megkeresztelt gyermekek felneveléséért érzett felelősség jegyében épülő - a négy csoportban mintegy száz gyermeket fogadni képes Szent Imre Római Katolikus Óvoda alapköve alá, az okiratok aláírása után, egy-egy időkapszulát elhelyezzenek.
Az építkezés – a plébános hathatós közreműködésével – rendben folyt, a miskolci Vörösmarty Mihály Katolikus Általános Iskola és Óvoda tagintézményeként működő óvodát (ünnepélyes keretek között) 2024. november 28-án átadták, és dr. Ternyák Csaba érsek megszentelte.

2025. május 1-én pontban 12 órakor szólalt meg az új templom harangja, amelyet előtte még Takács Alajos szentelt meg, ahogyan június 22-én magát a Szeplőtelen Fogantatás Templomot a főpásztor, aki megáldotta a közösségi házat, és kiszolgáltatta a bérmálás szentségét is a helyi fiataloknak.
A szentmise keretében méltatta az időközben az Úrhoz megtért Takács Alajos plébános – akinek fényképe és szellemisége végig jelen volt – csaknem húszévnyi sajószentpéteri szolgálatát, egyben köszönetet mondott Tran Si Nghi Ferenc kazincbarcikai szalézi atyának (Takács Gábor diakónussal együtt) a fiatalok felkészítése befejezésében, az évek óta súlyos betegséggel küzdő plébános lelkipásztori szolgálatában történő helyettesítésében való közreműködéséért. Csakúgy, mint az épületet tervező és kivitelező szakemberek megjent képviselőinek áldozatos, és láthatóan kiváló munkájukért.

Az ünneplő közösséghez pedig így fordult:
„Sugározzék ebből a templomból Isten szeretete az egész városra, a hívek pedig mint élő templomok, akikben a Szentlélek lakik, vigyék magukkal Isten szeretetét az utcára, a családba, a munkahelyre, a torony pedig hívogassa szelíden Sajószentpéter katolikus híveit … Ez a templom vár mindenkit, hogy közösségbe gyűjtse Isten gyermekeit…”
Majd bejelentette, hogy a szentmisén is résztvevő Lipcsák János atya lesz Sajószentpéter új plébánosa.

A vendégek közül rövid beszédet mondott még File Tamás, Sajószentpéter polgármestere, Demeter Zoltán, a térség országgyűlési képviselője is, akik a közösségi összetartozás szimbólumát és valóságos tereit látják ezekben a szép épületekben, amelyek Sajószentpéter városát is gazdagítják, annak minden polgára előtt kinyitva kapuikat segítséget nyújtanak, hogy bármelyikük közösségre találhasson.

Márpedig ebben a rideggé, ellenségessé tett, acsarkodó, háborús világban Magyarország minden polgárának is inkább összetartó közösségre, egymás megértésére lenne szüksége, mint a sajnálatosan tapasztalható széthúzásra.

Már, ha szeretnénk gyermekeinkre, unokáinkra élhető országot hagyni, és számukra kiszámítható jövőt biztosítani. Ahogyan az ismert sláger megidézésével ők maguk is figyelmeztették a jelenlévőket:

„Vigyázz a madárra, ha válladra repül
Amerre az élet, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll.”

Kiss Barnabás