Az idén 72. alkalommal köszöntjük a pedagógusokat

Több évtizedes hagyomány, hogy június első vasárnapján virágba borul az ország: piciny ovisok, szégyenlős iskolások, tébláboló kamaszok, figyelmes és hálás szülők köszöntik a pedagógusokat, legalább egy szál virággal. Így van ez 72 éve hazánkban is (Magyarországon 1952. június 7-én és 8-án ünnepelték először ezt a napot, s ez alkalomból adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket), megszépítve a nyár elejét, méltóan lezárva az iskolai évet, s egy főhajtással elismerve a jövő nemzedékének nevelésével és oktatásával foglalkozók hivatását. Meghitt pillanatok ezek, hiszen a szaktudás mellett megértésre, bölcsességre éppúgy szüksége van a pedagógusoknak, mint kitartásra, türelemre és sok-sok jóindulatra. Csak azok tudnak megmaradni és jó teljesítményt nyújtani ezen a kihívásokkal és nehézségekkel teli pályán, akik elhivatottságot éreznek munkájuk iránt. Ne feledkezzünk hát meg a mindig mosolygós és kedves óvónénikről, a tudásunkat megalapozó általános iskolai tanítókról és tanárokról, a nagybetűs életre felkészítő középiskolai tanárainkról, vagy éppen a főiskolai, egyetemi oktatóinkról. Köszönjük a türelmüket és tengernyi bölcsességüket!