Barczi Pál emlékkiállítás Miskolcon

Barczi Pál (1933-2003) Sajószentpéteren született Munkácsy-díjas grafikus, festőművész műveiből születésének 90., halálának 20. évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílt Miskolcon.

November 24-én, 16 órakor a Miskolcon, a Deák tér 3. sz. alatt, a Miskolci Galéria Feledy-házában gyűltek össze a művészet kedvelői (közöttük néhány Barczi Pál életművét tisztelő, és emlékét ápoló Sajószentpéterről is) az 1933. szeptember 12-én született és 2003. június 17-én elhunyt képzőművész, főiskolai tanár műveiből rendezett kiállítás megnyitójára, amelyet a Miskolci Egyetem művészeiből álló, Palota Harsona trió közreműködése foglalt ünnepélyes keretbe. Amint arra Kákóczki András, a Herman Ottó Múzeum művészettörténésze, a kiállítás kurátora rövid üdvözlő beszédében emlékeztetett: a művésznek közgyűjteményekben fellelhető alkotásaiból éppen tíz évvel ezelőtt rendeztek már hasonló kiállítást. A mai tárlat annyiban tér el attól, hogy a kiállított képek a Barczi hagyaték magántulajdonban maradt részét teszi közkinccsé annak értő és gondos ápolója, dr. Jakab Zoltán. A Barczi család Bori-ágának egyik ma élő képviselője a tárlatot megnyitó szubjektív visszaemlékezése szerint a benne mély személyes élményt – és emléket (egy dedikált rézkarcot) hagyó első, 1974. novemberi, Kilián lakótelepi látogatást követően egyre több időt töltött a művész és szeretett felesége társaságában, ezáltal – utóduk nem lévén - „fogadott gyermeki státuszba” került. Így „Pali bácsi és Anni néni” halála után, amikor a képek a „raktárba szorultak”, erkölcsi kötelességének gondolta, hogy ez a Derkovits utcai műteremlakásból származó értékes hagyaték egyben maradjon, minél több ember láthassa, ezáltal kultúránkat tovább gazdagítsa. Ekkor jött létre nála – mint egy korábbi beszélgetésünkkor fogalmazott – az első (vásárolt) és a második (örökölt) legnagyobb Barczi-magángyűjtemény is. Ebből közel negyven festmény és grafika képezi e kiállítás anyagát, amely felépítésében nem követ ugyan időrendi logikát, mégis életművének teljes áttekintése. Csupán annyi a rendszer benne, hogy két terem között az egyikben a festmények, a másikban inkább a rajzok, grafikák dominálnak a falakon. „Az alkotójáról megmaradt bennem, hogy rendkívül érzékeny, becsületes, egyenes ember volt, ezek a jellemvonások, melyeket gyerekkorából és családjából hozott magával nem csak férfias kézfogásában, hanem és képein - amelyeken saját szemszögéből, saját élményein keresztül mutatja meg nekünk a világot - is visszaköszönnek: tisztesség, emberség, egyenesség, tisztaság, egyértelműség. Bár nagyon komoly dolgokról nagyon komolyan vall általuk, mégis mindegyikben ott találhatjuk az élet igenlését. Pali bácsi barátságát nem volt könnyű kiérdemelni, nehezen engedett magához közel, de ugyanilyen nehezen vált meg képeitől is. Rettenetesen jó memóriával, széles körű képzőművészeti ismeretekkel rendelkezett. Talán ismert lehet a borhoz való viszonya is: saját szőlője volt, vincellér őseitől eltanulva saját bort készített, számos borversenyen kérték a bírálóként szakértelmét. Koccintsunk hát most az ő, és őt mindenben támogató hű társa emlékére, közben mélyedjenek el az alkotásokban, nézegessék a tárlókban elhelyezett személyes tárgyait, dokumentumait, beszélgessenek róla, emlékezzenek rá önök is.” Amennyiben valaki részese szeretne lenni ennek az élménynek, keddtől csütörtökig 9-16, pénteken 9-14 óra között, előzetes bejelentkezés alapján (70 / 417-2148) 2024. február 9-ig teheti meg.                                                                                                

Kiss B.

Fotó forrás: minap.hu
Fotó: Juhász Ákos