Sajószentpéter anno (100. rész)
Sorozatunk záródarabjaként egy újabb - szubjektív véleményem szerint szintén - érdekes történetet osztok meg a tisztelt olvasókkal, csak most a történelmünk naposabb oldaláról. Kossuthról ugyanis – ha Lévay József forradalmi hevületével nem is értett egyet – máig inkább a hős államférfi képe maradt meg a magyarok emlékeiben.
Születésének 90. évfordulója alkalmából tartott sajószentpéteri hálaima kisebb fajta bonyodalmat okozott az egyház körein belül, mint arról a Budapesti Hírlap 1892. szeptember 15-én megjelent száma is beszámolt:
„Miskolcról írják, hogy a Kossuth-ünnepély Borsodmegyében is hivatalos jegyzékváltásra adott okot a felettes és alattas egyházi hatóságok között.
Borsodmegyében ugyanis, Miskolcon és Sajó-Szent-Péteren a ref. papok, egyetértőleg a Kossuth-ünnepélyt rendező bizottsággal, elkészítették az ünnepély programját, melynek egyik pompája a templomban tartatnék, a Kossuthért való imádkozás alakjában.
Mikor erről Vay Béla br. /báró – a szerk./ főispán és egyházkerületi elnök értesült, figyelmeztette Kun Bertalan református püspököt arra, hogy a ref. vallási rítus nem egyezik meg azzal, hogy élő emberekért templomban imádkozzanak, s ez értelemben szólította fel a püspököt az intézkedésre. A püspök a főispán figyelmeztetésére egyelőre nem intézkedhetett, mert nem volt az esetekről hivatalos tudomása.
Később azonban a sajószentpéteri ref. pap beküldte a püspöknek a már megállapított programot s egyszersmind utasítást kért tőle a teendőkre nézve. Kun Bertalan püspök ezután figyelmeztette a sajószentpéteri lelkészt az egyházi szokásokra, de utasítást nem adott, hanem a lelkészre bízta, hogy vonja le a konzekvenciákat. Kiemelte a püspök, hogy utasítást csak akkor adhatott volna, ha az illető ref. lelkész még a programja megállapítása előtt fordult volna hozzá. De miután a programja a püspök megkérdezése nélkül állapíttatott meg s ki is hirdettetett, ezért a felelősséget csak azok viselhetik, a kik megcsinálták.
Az illető lelkészek most már nem tehetnek egyebet, mint hogy a megállapított programot megtartják, mert ellenkező esetben nagy izgatottság és visszatetszés támadna a közönség hangulatában.”
*
Hát igen, abban az időben még a református vallási rítus nem egyezett meg azzal, hogy „élő emberekért templomban imádkozzanak”. Így hát a bürokrácia útvesztőire bízva kellett azt kijátszani. Azóta persze már más idők, más (?) erkölcsök uralkodnak. (Szép új világunkban is születnek törvények, szabályok, a jó magyaros furfang szerint azért, hogy legyen mit megszegni, finomabban szólva: kijátszani.)
Kiss B.
Kép forrás: Wikipédia
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza