Sajószentpéter anno (51. rész)

Háború után, széncsata előtt

Sorozatunkat folytassuk egy nehéz kezdettel, amely elé a világháború pusztításai állították Magyarországot, amelynek működését emiatt nem nulláról, hanem még annál is rosszabb helyzetből kellett minél előbb helyreállítani. Ebből a munkából szinte az utolsó lövések eldördülésének pillanatától oroszlánrészt kellett vállalnia a bányászoknak. Hiszen abban az időben a szén volt a gazdaság kenyere, amely nélkül nem tudott működni sem a közlekedés, sem az ipar. Érthető hát, hogy az ország figyelme a bányászok felé fordult. A bányászok életéről az újságok is rendszeresen beszámoltak, mint például a Miskolci Hírlap, az 1947. január 5-én megjelent alábbi sajószentpéteri tudósításában:

„Ilyen a bányászélet
Így élnek és dolgoznak a fekete gyémánt fejtői Sajószentpéteren

Sajószentpéter, jan. 4

Fárasztóan hosszúnak látszik a község. Estefelé az utcán — tekintettel a hóra — nem gyullad fel villanyfény. Csak a szállongó és a leesett hó világit. Valószínű, ez is a szénnel való takarékosság egyik neme — annak ellenére, hogy egész Sajószentpéter közvetlenül szénen fekszik.
Mérsékelt kapaszkodó visz fölfelé a bányászházak közt. A telep fölött elkülönült épületben folyik a bánya mindennapi adminisztrációja. Itt már lámpák égnek s az ablakon keresztül jól látszanak kívülről is az irodák. Odébb csilléket tolnak körbe, a pálya felett faépítmény: ez az osztályozó. A lejtakna, illetve a bánya maga, innét még mintegy 2 kilométerre esik. E távolságon villanyos motor hordja a csillesort. Le szénnel, föl üresen… vagy munkahelyükre igyekvő bányászokkal.
80 méter mélyen a föld alatt
A bánya mintegy ötszáz embert foglalkoztat.
A munkahelyek 80 méter mélyen fekszenek a föld alatt. — Régi a bánya, igy kevés a szellőztető, messze vannak a légjáratok, ennélfogva a levegő sok helyen nehéz.
A széntömb vastagságában háromféle — 70, 100 és 120 cm-es — rétegeződésben fordul elő.
A százas réteg alig 15-16 méternyire van a külszínhez, míg a százhúszas 70-80 méteres mélységben ül s e kettő között helyezkedik el a hetvenes. Ezeket a szint- különbségeket egy sikló és két „ereszke”, a szén napvilágra hozatalát pedig u. n. végnélküli kötél segítségével oldják meg.
Az élelmezés „tűrhető”, a kereset „különféle”
Az élelmezés, ahogy a bányászok mondják: tűrhető. A kereset különféle. A bányászok tisztában vannak a viszonyokkal, mégis — mivel az ország legnehezebb testi munkáját végzik — sokan úgy érzik, hogy az eddiginél jóval több anyagi figyelmet is megérdemelnének.
A külszínen napibér, a lentieknél szakmánybérrel fizetnek.
A földalatti dolgozók keresetét a fejtési körülmények igen erősen befolyásolják. Ezek mostohasága esetén napi 7-8 forintos vájár-, tehát szakkereset gyakran adódik. Külszínen dolgozó napszámos felnőtt, csillés, stb. 6 forint — 14-15 éves gyerek —, mert ilyen is van, 4-5 forintos napibérrel tér haza. 72 q szén is jár évente, nőtlen azonban nem kapja.
A ruházat — igen súlyos kérdés
Igen súlyos kérdés a ruházat. Legutóbb részletfizetéssel sikerült hozzájutniuk meleg alsó textilfélékhez, — felsőruha azonban nincs, bakancsra még kevésbé lehetnek kilátásaik, — annak ellenére, hogy mintegy 25-30 pár új bakancs a raktárukban van. A többszázas szükség mellett — ez a kevés is túlontúl „sok”. 106 forintot kellene külön-külön, fejenként egy összegben kifizetniük, hogy övék lehessen a bakancs. Erre képtelenek, így vigasztalan szükségük ellenére e néhány pár megszerzett lábbelit is esetleg vissza kell küldeniük.
A gyermekek ruhátlanok
A gyerekek nagy része — főként az iskolások — szintén cipő híjján, ruhátlanul állanak. Szüleik tehetetlenek. — Amint előadják, még karácsonyt megelőzően érkeztek ugyan gyermekcipők — olcsó tímárbőrből — ezek árát azonban nem tudják s így nem került oda, ahová kellene…
A szenet, amelyet a téli hónapokra eddig kaptak, keveslik. Csak mérsékelten és igen nagy gonddal fűtenek.
Rengeteg és naponta visszatérő küzdelmük mellett élénk beszédtéma közöttük Sipos Antal főmérnöknek országos viszonylatban is nagy érdeklődést kiváltott ügye. Nagy rokonszenvvel nyilatkoznak volt igazgatójuk személyéről és működéséről. A bánya nehéz, testet ölő munkája nemcsak a mozdulatuk, hanem panaszaik komolyságán, mérlegelésén is meglátszik. Az élet le-föl hányása a föld alatt és a föld felett egyformán eléri őket.”

 Kiss B.