Sajószentpéter anno (55. rész)

Versengés az üveggyárban is

Az 1950-es évtized nagy része a gazdasági versengés jegyében telt. Ebből nem maradhattak ki az üveggyári munkások sem. Következzen most az Északmagyarország 1956. január 18-i lapszámának egy tipikus termelési jelentése – sok számmal, és a végén természetesen győzelemmel – ebből a korból, Sajószentpéterről:

›› „Szerezzünk minden hónapban egynapos előnyt”
A sajószentpéteri üveggyárban eredményesen harcolnak a jelszó megvalósításáért

Mindenütt, amerre a szem ellát a hatalmas gyártelepen, üvegholmit, tömzsi befőttes üvegeket, nyurga likőrös és boros palackokat lehet látni. Amott a félszer alatt a kényesebb árukat papírköntösbe öltöztetik, s rányomják a bélyegzőt: készült a sajószentpéteri üveggyárban 1950-ben. Egy hét múlva már öntik belőlük a gyöngyöző aranyszínű tokajit, vagy az alföldi fehéret.

A múlt év derekán, amikor az üzembe a háziasszonyok panaszai nyomán a befőttes üvegek hiányának okát tudakoltuk, a vezetők, a munkások rámutattak a magasba emelkedő, frissen készült épületekre, s az új automatagépek alapjaira.
Úgyszólván, teljesen újjáépítették az üzemet. Az építés ideje alatt egyetlen pillanatig sem szünetelt a munka. Persze a munka üteme lassúbb volt, hiszen nehéz egyszerre építeni és termelni. A tervteljesítést mutató grafikon bizony az év háromnegyedében nem érte él a piros vonalat, a 100 százalékot. A negyedik negyedévben azonban, ha nem is sokkal, de túljutott rajta.

Amikor beköszöntött az új esztendő, a huták és az automatagépek munkásai új jelszó megvalósításáért indultak harcba: — Minden hónapban egynapos előnyt érünk el! — hangzott a fogadalom. Az ígéretet nagyszerű tették követték, így az év első 9 napjában már 10 nap üveg-termelési tervét teljesítették a gyár munkásai. Ezzel biztosították az egynapos előrehaladást.
Az üveggyárban még a legidősebb munkások sem emlékeznek hasonló szép eredményeikre.

A sikereket nemcsak a zavartalan munkamenetnek, hanem a lelkes munkaversenynek is köszönhetik. A IV. számú kemencénél Varga József, Bakos Pál és Jozefko István nemcsak váltótársak, hanem versenytársak is. Az elmúlt évben valahányszor a versenytáblán megjelent egy-egy új eredmény, mindannyiszor heves vita keletkezett. Nem tudták eldönteni, hogy ki foglalja el a második és harmadik helyet. Az első hely az elmúlt évben már szinte privilégiuma volt Varga József brigádjának. 1955-ben augusztus 26-án jelenthette éves terve teljesítését. A másik két brigád fej-fej mellett haladt. Ha az egyik fél százalékkal megelőzte a másikat, az hamarosan egy százalékos előnyt harcolt ki.

Az évi terv maradéktalan teljesítését mindketten 99 nappal határidő előtt jelentették. Még csak egy órás különbséget sem lehetett megállapítaná, amely eldöntötte volna a második és harmadik helyet.
Hogyan oldják meg a nagy kérdést?
— Nézzük meg a minőséget — javasolta valaki. Csakhamar nekiláttak a havi selejtátlag kiszámításához. Áprilisban Bakos Pál selejtje 0.9 százalék, Jozefko István… igen, szintén csak egy tized százalékkal maradt az egy százalék alatt.
Már új helyezési mutatókon kezdték gondolkozni, mert biztosra vették, hogy az évi selejt is egyforma lesz. De tévedték, mégiscsak az évi selejt döntötte el a kérdést. Jozefko István lett a második 1.04 százalékos évi selejtátlagával. A harmadik hely Bakos Pálnak jutott; csupán azért, mert évi selejtje 0.76 százalékkal magasabb volt, mint a másod-versenytársáé.

S ma? Bakos Pál és társai már boldogan integetnek a fejhosszal lemaradt, 142 százalékkal dolgozó Jozefko brigádnak. Sőt már előre is néznek, mert csupán 2.2 százalék választja el őket a Varga brigád teljesítményétől.
— Ha valami közbe nem jön, a hónap végére mi leszünk az elsők. És akkor vége a versenytárs dicsőségsorozatának — mondja bizakodva Bakos Pál elvtárs.
Sok szerencsét, jó munkát a győzelemhez!‹‹

Kiss B.