Sajószentpéter anno (61. rész)

Egy kisvállalat a mezőgazdaság szolgálatában

A bányászat visszaszorulása után Sajószentpéter legnagyobb munkáltatója az üveggyár lett, amely a település családjai nagy részének biztosított megélhetést. A gazdasági átalakulás idején egyre több, kisebb méretű vállalkozás alakult, amelyek leginkább a szolgáltatási szektorban tevékenykedve biztosítottak munkát helyi szakemberek tucatjainak is. Így az üveggyár mellett településünkön is mind jelentősebb szerepet játszott a nagy múlttal rendelkező Vegyesipari Szövetkezet, az Elzett kisüzeme, valamint a mezőgazdasági és ipari profilt, és lakosságot egyaránt kiszolgáló Agroszer. Az utóbbi kisvállalat hétköznapjait mutatta be az Észak-Magyarország 1987. január 29-i számában Hajdu Imre, és számos helyszíni tudósításnál elmaradhatatlan kollégája, a nemrég elhunyt egykori sajószentpéteri fotóriporter, Laczó József:

„Targoncától a Robi kapáig

Agroszer(elők) Sajószentpéteren

Érkezésünkkor Skoda kanyarodik be az Agroszer Közös Vállalat sajószentpéteri üzemegységének kapuján. Az udvaron balra fordul, majd megáll egy szerény kis épület előtt. A vezetője — látszik — ismeri a járást. Gyors mozdulattal nyitja a csomagtartó tetejét, majd egy japán permetezőgépet emel ki, s viszi be a műhelybe.
— Ez csupán az egyik, mégpedig nem is a legnagyobb volumenű profilunk. Mármint a mezőgazdasági kisgépek szervizelése, javítása — kezdi üzemegysége bemutatását Fehér László vezetőhelyettes. — Persze, ami azt illeti, tudnánk mi ezt a tevékenységi körünket is bővíteni, kiterjeszteni több gépre, kisgépcsaládra is, de ehhez (műszerpark beszerzésére, bővítésére, az alkatrészraktár feltöltésére) mintegy 3 millió forintos megyei támogatásra lenne szükségünk.
— És akkor mi változna?
— Mint mondottam, bővülne a kisgép javítási körünk. Magyarul, az egész megye kisgépszervizelését, javítását tudnánk vállalni. Gyakorlatilag minden géptípust. Jelenleg ugyanis csak a Veszprémi Mezőgép gyártmányait, így a Robi-családot, valamint az olasz motoros kapákat és a japán permetezőket javítjuk.
— Emlékszem, évekkel ezelőtt az egyik termelőszövetkezet Zsadányszolg néven Miskolcon üzemelő szakcsoportja már kapott állami támogatást azzal a kikötéssel, hogy a kisgépek szervizelését megyei szinten megoldja.
— Hát ez az. Azóta már a téeszt is felszámolták. Mi meg azért 1972 óta üzemelünk a gépjavítási profilban. Úgy érzem, több a garanciánk arra, hogy az esetlegesen kapott támogatás ne vesszen kárba, mint egy újonnan alakult szakcsoportnak.

Az Agroszer Közös Vállalatról tudni kell, hogy 1972-ben három termelőszövetkezet közös vállalatként alakult. Napjainkra a „részvényeseinek” köre lényegesen kibővült, ma az országban tíz üzemegységgel és két kirendeltséggel lát el — igen jelentős föld- és mezőgazdasági gépparkot átfogva — szervizelési, javítási feladatokat.
— A nagyságrendjét tekintve fő profilunk a földmunkagépek, rakodógépek garanciális és garanciaidőn túli javítása. Emellett főleg a borsodi ipari üzemek, vállalatok, így a BVK, LKM. TVK, BIK csehszlovák és bolgár gyártmányú targoncáit javítjuk. E két tevékenységi kör éves kapacitásunk 80 százalékát leköti. A maradék 20 százalékon a már említett mezőgazdasági kisgépjavítás, valamint a szocialista relációjú mezőgazdasági erőgépek és munkagépek szervizelése osztozik.
— Úgy értesültünk, ez utóbbi tevékenységük ez év március 31-e után módosul.
— Valóban. Eddig az Agrokernek afféle alvállalkozói voltunk, s ebben a minőségben (vevőszolgálati, és gépenként átalánydíjat kapva az Agrokertől) végeztük a szocialista országokból beérkező traktorok, kombájnok és egyéb munkagépek garanciális javítását. Mivel mi a százalékot az Agrokertől a gépek darabszáma után kaptuk (márpedig az utóbbi években az alkatrész ára lényegesen nagyobb százalékban emelkedett, mint az új gépek árai), illetve mivel a közlekedés megdrágult (márpedig nekünk nagyon nagy az évi gépkocsi futásunk), ezért március 31-i hatállyal szerződést bontottunk, s a mezőgazdasági gépek garanciális javítását az Agroker más módon oldja meg. Természetesen mi március 31-e után is vállaljuk a szocialista országokból érkezett traktorok, kombájnok, más munkagépek garanciaidő utáni műszaki felügyeletét.

Az üzemegység vezetőhelyettesétől megtudjuk, hogy a sajószentpéteri egység 45 fő, zömében univerzális szakmunkást alkalmaz. Sokuk szakközépiskolai végzettséggel rendelkezik, s több szakma avatott tudója. Ennek egyébként leginkább bizonyítéka az, hogy elvégzett munkájuk után alig érkezik reklamáció.
— Még a kistermelők panaszkodnak leginkább — mondja nevetve Fehér László. — Tavaly például tíz esetben reklamáltak, azok is azért, mert szerelőink azt állapították meg, hogy a gépben bekövetkezett meghibásodás nem üzemszerű használatból eredt. A vitát rendezendő, minden egyes esetben a Kermihez fordultunk, s kilenc esetben nekünk volt igazunk.

Az Agroszer sajószentpéteri üzemegységének dolgozói 24 szervizkocsival, az év minden szakában járják a megyét. Ha kell, földgépet javítanak, ha úgy kívántatik, a traktor, kombájn állásidejét rövidítik le. Ha pedig az szükséges, hogy Józsi bácsi permetezője működőképes legyen, még a levéltetvek támadása előtt, akkor azt a feladatot oldják meg.
— Jól keresnek a dolgozóik?

Fehér László tétován tárja szét a kezét.

— Mit mondjak? Nézze, itt a nagyközségi pártbizottság jelentése, amelyben az olvasható, hogy a péteri üzemekben, szövetkezetekben miként alakult a fizikaiak évi keresete. E kimutatás szerint nálunk a legmagasabb a fizikai dolgozók keresete: 69 700 forinttal. Az üveggyáré például 68 900 forint. De, hogy őszinte legyek, ez a statisztika kicsit csalóka. Nálunk a legmagasabb órabér is csupán 35,50 forint. És idén is csupán 3 százalékos béremelést tervezhetünk. Sajnos, ment már el innen nem egy jó szakemberünk, például csak ide a „szomszédba”, s máris egy ezressel vastagabb volt a zsebe.”

Kiss B.

Kép forrás: Észak-Magyarország