Sajószentpéter anno (63. rész)

Támadás Sajószentpéter a járási székhely címe ellen

A XIX. század végén Sajószentpéter városából, mint járási székhelyből Borsod megye legnagyobb kiterjedésű járásának életét igazgatták. Az ebben kialakult – a kor közlekedési eszközeivel nehezen leküzdhető – távolságok miatt (és természetesen nem feledkezve meg egyes politikai szereplők egyéni érdekeiről sem) nem egyszer vetődött fel a gondolat egy földrajzi szempontból központi helyen kialakítandó új járásközpontról. Egy ilyen esetről számolt be olvasóinak az 1891. február 26-án megjelent Borsod Miskolci Értesítő, amelyben Dédes község (1951-től Dédestapolcsány, majd nem sokkal utána szülőfalum) nevében jelentkeztek ilyen igénnyel.

 „Szentpéter helyett Dédes?

Egy mozgalomról értesülünk, mely a szentpéteri járásban azon czélból indult meg, hogy a járás székhelyévé Szentpéter helyett Dédes állíttassék. E mozgalom természetesen nem elégednék meg azzal, hogy csupán a szolgabírói hivatal helyeztessék át Dédesre, hanem czélja az adóhivatalt és a járásbíróságot is átvinni.

Tagadhatlan, hogy látszólag van némi jogosultsága e mozgalomnak. Ha a térképre nézünk, ugyanis egy tekintetre feltűnik azon területi aránytalanság, mely Szentpétert mint központot körülfogja.

E város ugyanis egészen szélén fekszik a járásnak, s a legszélső falvak hozzá 40-50 kilométernyire vannak Amellett közel, majdnem egy órajárásnyira fekszik Miskolczhoz, úgyszintén Edelényhez is, s míg ez a vidék úgyszólván túl van zsúfolva járási székhelyekkel, addig a megye azon északnyugati részében, ahol a szentpéteri járás elterül, nincs semmi központi közigazgatási hivatal és bizony igaz, hogy Apátfalva vidéke lakosságának sok fáradságába, időveszteségébe és költségébe kerül, ha akár járásbírójával, akár szolgabírójával, akár adóhivatalával kíván, vagy kell érintkeznie.

Azonban nem kell képzelni, hogy e sok tekintetben kényelmetlen helyzet ne tűnt volna már szemébe vármegyénk intéző köreinek és nem kell hinni, hogy a lakosság érdekében a leghelyesebb kisegítő eszközt megtalálni ne iparkodott volna. Sőt inkább, nem egyszer tanácskozott már e tárgyban megyei bizottságunk és — tudtunkkal — legközelebb az 1882-ik évben működött megyei szervező bizottság is tüzetesebben beszélgetett e tárgyról, hanem a dolog oda dőlt el, miszerint a helyzeten egyelőre segíteni nem lehet.

Első sorban maguk a területi viszonyok olyanok, hogy nagyon kétségessé teszik, vajjon bármely más elhelyezkedés által nem idézünk-e fel nagyobb nehézségeket, mint aminőt eloszlatni akarunk; vagy legalább is tüzetes megfontolására utalnak e körülmények bennünket azon dolognak, hogyha a járás egyik részének lakosságán segítettünk, nem súlyosbítottuk-e a másik rész érdekeit aránytalanul. A területi viszonyokban előálló ezen nehézségeket a nehézségek okozzák. E járás ugyanis egyes hegycsoportok és hegylánczok által van részekre osztva és egymástól elkülönítve annyira, hogy az egyik völgy lakosai a másik völgy lakosaihoz bár légirányban igen közel vannak, tényleg azonban átkelési és közlekedési eszközök hiányában mégis igen távol.

Arra tehát, hogy a szentpéteri járás székhelyévé Dédes vagy más, inkább a központon fekvő község emeltetett volna, a közlekedési utaknak régóta más combinatiója, s esetleg némely közlekedési akadályoknak az elhárítása lett volna szükséges.

Sajószentpéter igaz, hogy a szélén fekszik a járásnak, de mintegy torkolatán áll azon völgy-nyilásoknak, amelyekben a szentpéteri járás falvai fekszenek. Mint a víz ama völgyekből, úgy a lakosság is természetszerűen és könnyen jut el ezen ponthoz, sokkal könnyebben, mint pl. Dédeshez vagy más községhez aránylag közelebb eső falu lakossága azon esetben tehetné, ha a központ ott volna. E mellett a közlekedési utak a lehető legjobb karban tartva, minden völgyből egyenesen Szentpéterre tartanak és a távolságot gyorsabb járás-keléssel meglehetősen leapasztják.

A másik és az előbbinél lényegesebb ok, a mely miatt eddigelé nem lehetett gondolni arra, hogy a járási székhelyet másuvá tegyék, az, hogy Szentpéteren kívül nincs egyetlen más községe sem a szentpéteri járásnak, ahol a szolgabírói, járásbírói és adóhivatalok csak tűrhetően is elhelyezhetők lennének. Igaz, hogy Szentpéteren sincsenek valami fővárosi kényelemben, de másutt még annyi sincs. Hivatalhelyiségeknek legalább három tekintélyes nagy épület kell, s a mellett legalább 10-12 más épület a hivatalnokok és családjaik részére. Hol venné ezt hirtelenében akár Dédes, akár más község, mely erre eddig nem gondolt?

Lehetséges, hogy Dédesen már kontemplált valaki hivatali székhelyül bizonyos épületeket, de hát ez még nincs megvalósítva, csak ígérve, s ettől messze az út a megvalósulásig, a mellett még mindig hátra van a hivatalnokok elhelyezése, kikre szintén gondolni kell.

A mozgalom vezetői kérelmükkel egyenesen a belügyminisztériumhoz fordúltak.

Ez eljárásuk míg egyrészről járatlanságukat tanúsítja, mert három fajta hivatalról lévén szó, egyaránt vannak benne érdekelve a belügy-, igazságügy- és pénzügyminiszterek, másrészt tanúsítja tapintatlanságukat is, minthogy e lépéseket az első sorban hivatott testületekre kellett volna bízni, t. i.: Borsodvármegye közgyűlésére és a közigazgatási bizottságra, a mint hogy az ügy — ha a belügyminiszter jónak látja a kérdést tovább fűzni — csakugyan vissza fog küldetni tárgyalás végett ezen testületekhez.

És legyenek meggyőződve a mozgalom indítói, hogy Borsodvármegyének ezen testületei, mint minden kérdésben, úgy ebben is részrehajlatlanúl a közjóra fogják eldönteni a kérdést. Ha úgy találják, hogy nagy előnyére válik a szentpéteri járás lakosságának a székhely áthelyezés és ennek foganatosítása czéljából nem szükséges túlságos áldozatokat hozni a fennálló akadályok elhárítását illetőleg, akkor a székhely átmegy, ellenesetben pedig nem.

Különben a közigazgatási reformmal együttesen, illetve annak végrehajtásánál lett volna e kérdés is legczélszerűbben megbeszélhető, míg ezen reform positív adatai napfényre nem kerültek, addig talán egyáltalában felesleges volt minden lépés e kérdésben.”

Ez a kezdeményezés is feleslegesnek bizonyult, azonban a néhány évvel későbbi közigazgatási reformmal – amint azt egy korábbi részben már mi is taglaltuk – a hatalmas járást kettéosztották, és Ózd székhellyel létrehoztak egy újabbat. Természetesen, mint láthattuk: a 27 településsel még jó ideig akkor is nagy terület maradt a régi járásban Sajószentpéter irányítása alatt. Amíg valóban véglegesen el nem vesztette a járási székhely címét, és szerepét.

Kiss B.