Sajószentpéter anno (69. rész)

Pécsi Sándorra emlékezve

1922. március 18-án Sajószentpéteren született a nagyon korán elhunyt Pécsi Sándor színművész. Születésének hatvanadik (és halálának tizedik) évfordulóján a televízió – koránt sem teljes körű archívumukból válogatva – filmsorozatban emlékezett meg a páratlan tehetségű, sokoldalú színművészről. Elsőként március 14-én délután az egyik legnagyobb sikerét, az „Erkel”, egy hét múlva pedig a „Dandin György, vagy a megcsúfolt férj” című filmet mutatták be.

„Földije”, Benedek Miklós újságíró pedig az Észak-Magyarország 1982. március 18-i számában – a tőle megszokott, kissé szubjektív cikkben – emlékezett meg Pécsi születésnapjának évfordulójáról:

„Sajószentpéterről a halhatatlanságba

Pécsi Sándor születésnapján

(A múlt vasárnap elkezdődött a televízióban a Pécsi Sándor filmjeiből válogatott sorozat. Az Erkelt láttuk, amelyben Pécsi alakította a zeneköltőt. S hány nagyszerű szerep volt már akkor mögötte!)

Sajószentpéter nagyközség 1922-es esztendei születési anyakönyvének sárguló lapján olvasható a bejegyzés: ma hatvan esztendeje született Sajószentpéteren Pécsi Sándor. (Teljesen véletlen, hogy alig valamivel később ugyanabba a születési anyakönyvbe jegyezték be e sorok íróját is, s így egykorú „földiek” lettünk.) Hamar elkerült szülő-nagyközségéből, szüleivel Ormospusztára, a mai Ormosbányára költözött, ahol az elemi iskola négy osztályát végezte. E négy év emlékét őrzik az egykori, s ma is Ormoson élő osztálytársak, őrzi egy fénykép a helyi művelődési házban, amelyen a gyerek Pécsi Sándor az ormosi bányászzenekarban játszik. A gimnáziumi évek Sárospatakhoz kötik, és a nagyon hamar odahagyott jogászi-közigazgatási pálya után a Színművészeti Akadémia hallgatója lett.

Pályáját ugyancsak megyénkben kezdte: a sátoraljaújhelyi Városi Színházban lépett először színpadra 1944-ben, a felszabadulás után pedig a Miskolci Nemzeti Színházban találjuk. A megújhodó, újjászülető miskolci teátrumban a néhány régi tag — Szabados Ambrus, Bánó Pál, Fekete Alajos és mások — mellett új erők jelentkeztek. Köztük Pécsi Sándor és Bessenyei Ferenc. Az 1945-46-os évad roppant gazdag és emlékezetes volt Miskolcon. Igen sok darabot mutattak be, köztük a Bánk bánt, az Éjjeli menedékhelyet, a Fatornyokat és Pécsi nagyon sokat játszott. Egy esztendő múltán, 1946 augusztusában Pécsit Várkonyi Zoltán a tóvárosi Művész Színházhoz szerződtette, majd 1948-ban a Madách Színház tagja lett, élete végéig.

Ott volt az újjászülető magyar film bölcsőjénél is. Ő volt a felejthetetlen Medve doktor a Különös házasságban, ő volt Dandin Gyuri, a Liliomfiban Szellemfi, és szinte lehetetlen felsorolni csupa emberségből, szeretetből, máskor meg ravaszságból szőtt filmalakjait. Egyik legutolsó tévéfilm-szerepe A fekete város Quendel Gáspárja volt. Színpadi alakjait nem felejtheti, aki látta.

A Borsodban született, nevelkedett és pályáját itt kezdő Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész szerelmese volt a magyar népművészetnek, szenvedélyesen kutatta-gyűjtötte a folklór kincseit és más műtárgyakat szerte az országban és szülő megyéjében is, ahol sokféle elfoglaltsága közben is gyakran megfordult.

(Tíz évvel ezelőtt, 1972 nyarán a sajószentpéteri bányatelepi művelődési házban láttam személyesen utoljára. Közös jó barátunk és földink, Feledy Gyula grafikusművész kiállításának megnyitására jött el, meg hogy néhány régi ismerőssel találkozzon. De előbb betért az öreg református templomba, hogy újra, meg újra elgyönyörködjön a kazettás mennyezet ismeretlen népi mesterek készítette szépségeiben. Akkor arról beszélt Szentpéteren, hogy igyekszik mielőbb ismét eljönni, újra, meg újra szétnézni a megye folklór-kincsei között…)

Néhány hónap múlva, 1972. november 4-én szomorú hírt kopogott a Magyar Távirati Iroda telexe: Pécsi Sándor váratlanul elhunyt. A halál szereptanulás közben érte, a Falstaffra készült . . . Ennek is már egy évtizede … És még csak ma lenne hatvanéves Borsod — immár halhatatlan — színész fia.”

Kiss B.

Fotó forrás: Fortepan / Szalay Zoltán