Sajószentpéter anno (72. rész)

Vadászy György jegyző halála

Az 1884 tavaszán bekövetkezett haláláig a Lévay József közeli rokonságába tartozó Vadászy György Sajószentpéter város jegyzői székében ült. A város, és ugyanúgy a megye megbecsült alakjának korai haláláról természetesen beszámolt a Borsod – Miskolci Értesítő is.

„* Vadászy György sajószentpéteri jegyző f. hó 4-én estve hirtelen halállal kimúlt. Mint mondják, régebben szenvedett már a légző szervek bántalmában, mi miatt gyakran fulladozási rohamok lepték meg.

 — A jelzett estvén is egy ily roham támadta meg és pedig ő is érezte, hogy az a szokottnál hevesebb, mert gyors orvosi segélyt kért, azonban ekkor már hasztalan volt minden sietség, mert mire az orvos megérkezett, az életkora delén álló férfi kiszenvedett.

 — Az elhunyt egyike volt megyénk tiszteltebb alakjainak, kinek hivatalos működésében páratlan becsületesség és zajtalan szorgalom, családi életében a gondoskodó szeretet és ernyedetlen munkálkodás voltak tulajdonai. Özvegyet és négy gyermeket hagyott hátra.

— A család gyászában megyénk főjegyzője Lévay József is osztozik, ki az elhunyttal sógorsági viszonyban állott. Nyugodjanak békével a korán elhunyt férfi hamvai, kit családja és a közügy súlyos veszteségként sirat!

Az Értesítő április 23-án már a jegyzői szék utódlásáról szóló híreket is az olvasók tudtára hozta:

„* A Vadászy György halálával megürült sajószentpéteri jegyzői állásra úgy halljuk Tőrös Ferencz arnóthi jegyzőt akarnák megnyerni a szentpéteriek. Arról is van tudomásunk, hogy Tőrös Ferencz sem idegenkednék a pályázattól, ha egy nevezetes akadály nem állana útjában: nevezetesen mostani fizetése jóval nagyobb, mint lenne a szentpéteri. Bizony Szentpéteren, a megye harmadik vagy negyedik városában, sem aránylag, sem abszolute nincs helyesen dotálva a jegyzői állás. Pedig e nehézség eloszlatásávál megyénk egyik legintelligensebb jegyzőjét nyernék meg a szentpéteriek Tőrös Ferenczben, ki méltó utóda lenne az elhunytnak.”

Ami érdekes ebben a cikkben, hogy a megye városai jegyzőinek alábbi dotálása annyira eltért egymástól, hogy a negyedik legnagyobb város jegyzői székét nem volt érdemes egy jó szakembernek elfogadni:

„…Jegyzőség javadalmazását képezi 450 frt készpénz, 13 hold szántóföld, 2 hold rét és szabad lakás haszonélvezete. Az irodai költséget a városi pénztár fedezi. Megjegyeztetvén, hogy a megválasztandó jegyző a javadalmazásához tartozó szántóföld és rétnek jövő 1885-ik évi január 1-vel lép haszonélvezetébe…”

(Részlet az új jegyzői pályázat kiírásából. Értesítő, április 30.)

Ez azt jelenti, hogy Vadászy anyagilag nem lett eléggé megbecsülve (vagy nem volt miből), annak ellenére, hogy néhány évvel azelőtt – mint ahogyan a kormány hivatalos lapját idézve az Értesítő 1881. október 15-i száma Helybeli és vegyes hírek rovatában is olvasható – Ferenc József által jegyzett magas kitüntetést vehetett át:

„*A kormány hivatalos lapjának a „Budapesti közlöny”-nek október hó 1-ső napján megjelent száma a következő — reánk nézve érdekes — királyi kéziratot hozza: „Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére, a közelebb eszközölt katonai öszpontosítás alkalmából, valamint a közügyek előmozdítása körül különben is tett kiválóbb szolgálatok elismeréséül

…

Vadászy György sajószentpéteri jegyzőnek a koronás ezüst érdemkeresztet adományozom.

Kelt Budapesten, 1881. évi September hó 28-án.

Ferencz József s. k. Báró Orczy Béla s. k.”

Kiss B.