Sajószentpéter anno (73. rész)

Kocsma-politizálás egykor

Ha egyáltalán élnek még kis hazánkban olyanok, akik nem csömörlöttek bele korunk demokráciának csúfolt napi politikai színjátékába, a parlament szerepének kiüresítésébe, a (ma már egyre kevésbé) tisztelt Házban zajló, sokszor a kocsmait is alul múló színvonalú és hangnemű „politizálásba”, a másik ember véleményének semmibe vételébe, azok számára sorozatunk következő elemeként következzen egy 114 évvel ezelőtt, a Népszava című lapban, 1909. április 29-én napvilágot látott üdítő olvasmány, a korának sajátos humorával és nyelvezetével felvértezett korabeli tárca (cikk) a valódi sajószentpéteri kocsma-politizálásról. Ahol bizony egy idő után az is előfordulhat, hogy elfogynak a verbális érvek:

„Sodoma pusztulása.

         Nem arról a Sodomáról van szó, amelyet Gomorrával együtt a haragos Jehova kénköves esővel elpusztított a föld színéről, hanem arról a Sodomáról, mely vagyon Borsod megyének Sajószentpéter nevű falujában és arról nevezetes, hogy az intelligencia itt találkozik egymással. Igenis, Sodoma a falu nagykorcsmája. Van fehérteríték, szalongulyás, csapolt sör és két-háromféle bor is. Az urak korcsmája ez, nem a parasztoké. Ha vendég téved a faluba, a helybeli intelligencia itt rúgatja be. Az idevetődött kabaré-dalnokok itt éneklik, hogy „Én és a holdvilág”.

Természetes, hogy az intelligencia a harmadik félliter után politizálni kezd, különösen akkor, ha olyan úr téved a fővárosba / városba /*, aki tevékeny tagja a most beszüntetett üzemű törvényhozásnak, mint például Hebrony József képviselő úr, aki Gaál Andrással, a szirmabessenyői képviselővel / érkezett /*. Hebrony képviselő úr miskolci ember, a született politikusok hazájából való, nem csoda hát, ha társaságában bizonyos számú literek elfogyasztása után is az országboldogító politizálás járta a nóta helyett. Ha már a parlamentben nem lehet menteni a hazát, meg kell próbálni a sajószentpéteri Sodomában.

Meg is próbálták. Hanem egy kis disszonancia támadt a mentés körül. Rontó Árpád járási számvevőtiszt úgy találta, hogy a koalíció mindenre jó, de arra legjobb volna, ha a fene megenné. Ez az őszinte vélemény nagyon fájt Hebrony képviselő úrnak. Hát szabad egy függetlenségi honatya előtt őszinte véleményt mondani a koalícióról? Pláne azt mondani, hogy Kossuth Ferenc se maga csinálja a spanyol viaszkot és Tóth János államtitkárnál klasszikusabb műveltségű férfiú már járta a gyepöt. Rontó Árpád nagyon zsírosat ehetett, hogy ilyesmi kiszaladhatott a száján.

Nos, jött a sajószentpéteri korcsmában megtámadott koalíciónak a megvédése. Rontó úr ne rontsa szét a koalíciót, amely igenis nem a fenének való, amit Hebrony képviselő úr azzal bizonyított be, hogy nyomós ellen érvül egy boros flaskát kapott föl és azt „Éljen Kossuth Ferenc!”-kiáltással Rontó Árpád úr fejének irányította. Miután a jó függetlenségi mostanában sohse oda vág, ahova néz, Rontó úr pedig kellő gyakorlattal lebukott az üveg elől, az üveg szétloccsant a falon és Hebrony képviselő úr nyomós ellenérve nem találhatott kellő méltánylásra az ellenfél részéről, aki szentül hitte, hogy még mindig neki van igaza.

Véleményében megingatandó, Hebrony képviselő úr még nyomatékosabb érvekhez nyúlt. Fölkapta az asztalt és azt vágta Rontó Árpád úrhoz „Éljen a koalíció!” csatakiáltással. Rontó úrra ráömlött az ital, a vacsora, a paprika és só, de még mindig azt hitte, hogy neki van igaza.

Bizonyos, hogy a koalíció érdekében Hebrony képviselő úr az egész Sodomát elpusztítja, ha a politikai értekezés hallgatósága bele nem avatkozik a vitába és le nem fogja a súlyosan érvelő szónoknak a kezét-lábát.

Sodoma pusztulása így ugyan nem következett be, de mit ér ez, ha Rontó Árpád úr még mindig azt hiszi, hogy neki van igaza még akkor is, ha az egész korcsmát ráborítja a képviselő úr.

Elég az hozzá, hogy a koalíció tekintélyét a sajószentpéteri korcsmában megvédte Hebrony úr, hanem az a baj, hogy még nagyon sok Rontó úr van a világon. Mit csinál ezekkel a miskolci politikus?”

* – a szerk. saját értelmezése

 Kiss B.