Sajószentpéter anno (74. rész)

Tűzvész Sajószentpéteren

Mintegy hét évszázados történelme során Sajószentpéternek jó néhány csapást el kellett szenvednie. A hadi eredetűek mellett, melyek között olyan is akadt, amelynek következtében teljesen elnéptelenedett a település, sajnos a természeti csapások sem kerülték el. Több esetben folyóvizeinket (Sajó, Nyögő) nem sikerült kordában tartani, máskor, amint azt a korabeli írások is bizonyítják, a lángok martalékává vált a település egy része: 1684-ben és 1752-ben a hatalmas tűzvészben a templomok is „megemésztettek”, 1843. szeptember 5-én szintén a lángok martalékává vált a település nagy része. Ám a sornak itt még koránt sincs vége. Sorozatunk korábbi részében egy – majdnem pontosan egy évszázaddal ezelőtt, 1923-ban – történt tűzesetről már mi is beszámoltunk. Most egy 1900. évi katasztrófáról olvashatunk a Borsod-Miskolci Értesítő május 2-án megjelent számának tudósításában, amelyből kiderül, hogy eleink az efféle veszedelemtől talán nem tartottak eléggé. Pedig, ha megteszik, talán úgy az öt, mint a huszonhárom évvel később bekövetkező katasztrófa elkerülhető lett volna.

„Nagy tűzvész

Vármegyénk egyik nagy községét a közeli S. Szentpétert nagy tűzvész pusztította az elmúlt vasárnap délutánján. Horváth János parasztgazdának a »Ritka soron« levő telkén gyulladt ki egy csűr eddig ismeretlen okokból. A nagy szárazság és a jókora szél miatt a tűz rettenetes gyorsasággal harapózott át a szomszéd épületekre, úgy hogy rövid idő alatt az egész utczasor lángban állott és körülbelül két óra alatt 31 lakóház, még több melléképület lett a lángok martalékává. Oda veszett több szarvasmarha is.

Az oltáshoz kivonultak a miskolczi tűzoltók is Eötvös Lajos és Nagy Sándor vezetése alatt, de persze összes működésük csak arra szorítkozhatott, hogy a már leégett épületekből származható további tűzveszélyt megakadályozzák.

Ebből a tűzesetből különben arra a szomorú tapasztalatra jöttek, hogy daczára sok buzdításnak és mindenféle rendeleteknek, a tűzoltóság még az olyan nagyobb községben sincs rendezve, mint Szentpéter. De nem csak a tűzoltóság nem volt szervezve, hanem azt mondják, hogy még néhány év előtt beszerzett drága tűzoltó eszközök is egészen hasznavehetetlenek voltak. Amellett a tűzrendészet szabályrendelet és elrendelt úgynevezett »tűzhorog« és »kapitány víz«* is alig volt található egy két háznál. Most még nem tudjuk valóban így állanak-e a dolgok, de ha igaz, amit beszélnek, akkor a tűzrendészeti szabályok betartásával Szentpéteren eddig nem sokat törődtek.

Feltűnő volt a tűzoltásnál a lakosság közönyös viselkedése is, úgy, hogy ha a kőszénbánya emberei nem segédkeznek, esetleg nagyobb veszedelem is származhatik a dologból.

Komoly okulást nyújthat ez az eset Szentpéter város közönségének, melyet buzdítani mindenek felett arra kell, hogy tűzoltóságát mielőbb szervezze.”

Az okulás most is elmaradt, ugyanis alig telt el öt év, amikor 1905. szeptember 28-án a Borsodvármegye Hivatalos Lapja drámai felhívást intézett a megye népéhez:

„11.956 / ai. 905.                     Borsodvármegye alispánjától.
Valamennyi község elöljáróságának, Miskolcz város polgármesterének és a járási főszolgabiráknak.

Sajószentpéteren f. évi augusztus hó 5-én dühöngött tűzvész alkalmával 18 lakóház, 21 melléképület lett a lángok martaléka, melynek következtében 18 család maradt hajlék nélkül. Az összes kár hivatalos becslés szerint 13.586 kor., melyből biztosítás utján csak 4.500 korona térül meg.

E tűzvész által károsultak nyomorának, mert e tűzvész épp a lakosság legszegényebb részét döntötte nyomorba, — enyhitésére a könyöradományok gyűjtését elrendelem. Felhivom tehát Miskolcz város polgármesterét és a községi elöljáróságokat, hogy a gyűjtést inditsák meg s a befolyt összegeket hivatalomhoz f. évi november hó 15 ig küldjék be. Felhivom továbbá a járási főszolgabirákat, hogy a gyűjtést ellenőrizzék.
Miskolcz, 1905. szeptember 15.
Alispán helyett: Dr. Vadnay Tibor, főjegyző.”

*Tűzhorog (vagy csáklya): 3-4 m. hosszú farúdra erősített egy vagy több vashorog, melyet égő tetőrészek lebontására használnak.

Kapitányvíz: rendőrkapitányi rendeletre, a (főleg tanyai) ház közelében, valamint az asztag, vagy a cséplőgép mellett, a tűzoltáshoz előkészített, hordóban, kádban tárolt víz.

Kiss B.

Kép forrás: jarmuvekamultbol.blog.hu