Sajószentpéter anno (79. rész)

Újra indult a termelés az üveggyárban is

Sorozatunk ezen részében ismét visszatérünk az ország újjáépítésének hősies korszakához. Amelynek elolvasása után valamelyest megismerhetjük háromnegyed évszázaddal előttünk élt őseiket, emberi kvalitásaikat, és lehet, hogy kissé másképpen értékeljük majd őket. Legyenek akár hétköznapi munkások, vezetők, vagy éppen a káoszon úrrá lenni akaró pártmunkások. Ha igyekszünk belehelyezni magunkat abba a korba, próbáljuk megérteni az ő életüket, félelmeiket, cselekedeteik mozgatórugóit, lehet, hogy többet megtudunk szüleinkről (a fiatalabbak a nagyszülőkről), mint a (kisebb-nagyobb mértékű) politikai elvárások árnyékában megszülető iskolai történelem tankönyvekből. Amelyek emiatt – úgy gondolom – időnként csupán a „valódit” mondják el nekünk, és nem mindig az „igazat”. Érvényes ez a korabeli lapok cikkeire is, amelyekről minden esetben meg kell kísérelnünk lehántani a politikai mázukat. Akkor a Szabad Nép 1945. május 31-i számának diósgyőri és sajószentpéteri tudósításából is sok igazat megtudhatunk az üveggyárról, és munkásairól:

„Az acél és az üveg birodalmában…

Tudjuk, értelme van munkánknak dolgozni minden körülmények között! mondják a diósgyőri és sajószentpéteri munkások

Acél

… A felszabadulás után egy héttel üzembehelyezték a villanyturbinát, árammal látták el Miskolcot. A gyár 75 százalékát mentették meg a munkások! …

Szabadság!

…Milyen helyzetben van az ország?! A közlekedés valóságos kín. Mozdony, sín kell. Kettős sínpár kell, mindenütt az országban! Ez a cél, ezt akarjuk megvalósítani… Felszabadultunk, igaz, de hátra van még a nagy küzdelem, a verejtékes, megfeszített munka, lemondásokkal.
…

Üveg

Sajószentpéter, Mechanikai palack gyár. Az üzem november 8-án megszüntette működését. December 11-én, kis harcok után, Sajószentpéter felszabadult a fasiszták uralma alól. A napokban az egyik kemence, egy az öt közül, megindult. Zöldüveget gyárt. Ha ez a nyersanyag elfogyott, fehér üveget készít, orvosságnak is. A múlt évben kétezer ember dolgozott a gyárban. Ma még csak 800. A gyár exportált Ausztriába, a Balkánra és főleg a Harmadik Birodalomba — ingyen.

A fúvócső vége megmerül az olvadt üvegben. Az üvegfúvó forgatva fújja a fúvócsövet. Az első fúvás. Ez a nehéz. Amíg levegő kerül a magba. A többi már könnyebb. A formázás, alakítás. Csak nehéz a fúvócső. A fúvás, a feltörő gázok és a hőség árt a tüdőnek, szervezetnek, fogaknak, szemnek. Az üvegfúvók átlagos életkora negyvenöt-ötven év.

Télen, a nyitott oldalfalakon, beárad a fagy, a kemence pedig pokoli hőséget lehel. Nyáron fullasztó a hőség. Régen 12 óra volt a munkaidő, két munkaszakaszon — ma 8 óra, két csoportban. Szirénabúgás jelzi a munka kezdetét, végét. Régebben is sziréna jelezte. Az üvegfúvó 1944-ben hetenként 55-60 pengőt keresett pótlékokkal együtt. Most az ideiglenes bérrendezés után 472 pengőt.

Azelőtt a gyár régi vezetősége szóba sem állt a munkásokkal. De a felszabadulás után az urak, már messziről nyújtogatták a kezüket.

Azelőtt a vezetőség sertéseket vásárolt, hizlaltatta, leölette és Pestre vitette a központnak. Jutott sonka, szalonna, a pesti cimboráknak. Néha a munkásoknak is jutott valamicske. És néha megromlott az elraktározott élelmiszer, ilyenkor a kemencébe dobták, elégették. Azelőtt a gyár 20 katasztrális hold földjén búza, burgonya, vetemény termett — nem a munkások számára. Ma — apró egészséges kertgazdaságok születtek a birtokból. A munkások munkaidejük után ott dolgoznak és éhes örömmel lesik, hogyan erősödik a vetemény. Azelőtt a gyár textilanyagot kínált a munkásoknak készpénzért. A munkások nem tudták az árát megfizetni. Kevés volt a kereset, részletre pedig nem adták.

Ínség

Ma a munkások rongyokban járnak. F. J. üvegfúvó, nyolctagú család feje, két nagy fia is a gyárban dolgozik. A három férfinak összesen két öltözet, ruhája van. De így is dolgoznak. A két gyerek egy munkaszakaszon dolgozik, az apa a másikon. Az apa munka után hazamegy, lefekszik, ruháját a fiatalabb fiú veszi fel és megy a gyárba a bátyjával.

A Kommunista Párt, első országos értekezletére az apának Pestre kellett jönnie. Egy öltözet ruhával kevesebb maradt otthon a két fiúnak.

A szomszédok adtak kölcsön nadrágot az öccsnek, hogy dolgozhassék. Azelőtt lebüdöskomministázták és bezárták azt, aki nem engedelmeskedett az üzem parancsnokának. Most az üzemi bizottság maga intézi a gyár ügyeit. A kolónián, a silány, modernnek becézett munkásházak között rongyos, csaknem meztelen gyermekek futkosnak. A családok népesek. Egy család átlagosan négy személy. Nagy a nélkülözés. A kertgazdaság még nem terem, csak most érik be a vetemény. Miskolc 20 kilométeres körzetéből a községek piacára nem kerül élelmiszer. Az őstermelő, illetve a nagyban dolgozó feketéző mindent Miskolcra visz. Mert ott jobban megfizetik az árut.

         A gyár szirénája felbődül, vége az első műszaknak. A kémény füstöl, egy kemence már dolgozik. Nehezen indul meg, sok idő után. Nem volt szén, üzemanyag. De most már lesz, a munkások gondoskodnak róla! Csak nyersanyag volna elég! Speciális üveg… homok, glaubersó, barnakő, szóda, amit azelőtt Ebenseeből és Lukovácról hoztak. Negyedévre való anyaggal van ellátva az üzem. Aztán — az iparügyi minisztériumtól várunk segítséget. Mert dolgozni akarunk. Minden körülmények között! — mondotta Borsos János, az üzemi bizottság elnöke.

Diósgyőr, Sajószentpéter. Acél és üveg: így élnek a láng és verejték felszabadított rabszolgái 1945 tavaszán.”

Kiss B.