Sajószentpéter anno (84. rész)
Termelési riport a cséplési versenyről
Sorozatunk aktuális része megmosolyogtatóan és egyben elgondolkodtatóan pontos képet rajzol a hét évtizeddel ezelőtti magyar sajtó hangvételéről. Az Északmagyarország (akkor így írták az újság nevét) 1951. augusztus hó 11-én megjelent számában olvasható tudósítás elriasztó példát állít az akkor még (és egy kegyelmi korszak szabadsága után most már újra) kézivezérléssel működő, a helyi problémák helyett valójában pártpropagandát unalomig sulykoló megyei lapok egysíkú témaválasztására. „Nihil sub sole novum est” (Nincs új a nap alatt).
Ezen a téren sincs új a nap alatt.
„Vidáman csépel a Molnár-brigád…
Ott, ahol a legelő véget ér, ott van a község közös szérűje.
Búg a gép, száll a por, nagy lendülettel halad a munka Sajószentpéteren. Percnyi kiesés nélkül vidám hangulatban folyik a cséplés. Molnár Ferenc brigádjában nincs hiány a jókedvben. Meg is van erre az okuk, mert szép eredményeket értek el. Vogel János etető különösen nagy odaadással, jókedvvel végzi munkáját. Timkó Rudolf és Varga János nagyon igyekszik Vogel elvtárs kezére dolgozni.
A kazalrakók között Vékony Mihály bácsi viszi a szót.
— Megöregedtem, de még ilyen jókedvű társaságban nem dolgoztam — mondja — és szeretettel néz végig a brigád tagjain. Hogyne szeretné őket, amikor elsők a munkában. Egynapi teljesítményük gyakran meghaladja a 130 mázsát is. A munkát hajnalban kezdik és sötétedéskor, este 9 órakor hagyják abba. Meg is van a jó munkának a látszata. A dolgozók napi keresete fejenként 36-40 kiló, 5 és fél – 6 százalékát kapják az elcsépelt terménynek.
Örömmel készülnek nagy nemzeti ünnepünkre, az Alkotmány Napjára. Soknak eszébe jut az átkos múlt, amikor kettős súllyal érezték a bilincseket. A brigád tagjainak jó része — cigány, akiket az urai kétszeresen kizsákmányoltak: úgy engedték csak őket dolgozni, ha fele annyi bérért mentek, mint mások. Népi demokráciánkban előttük is megnyílt a boldogulás minden lehetősége, tanulhatnak, dolgozhatnak, — egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak.
A brigád megfogadta, hogy az Alkotmány ünnepére túlszárnyalja
cséplési tervét, győztesen kerül ki a Bogács-brigáddal folyó párosversenyből.
Jó eredményeket értek el a begyűjtési agitációban is. Azok a dolgozó parasztok, akik náluk csépeltek, gép alól teljesítették begyűjtési kötelezettségüket.
Van azonban hiányosság is munkájukban. Elhanyagolták a verseny nyilvánosságát, cséplőgépüknél nincs versenytábla. Pedig ezzel még nagyobb eredményeket tudnának elérni. A begyűjtésben élenjárók népszerűsítése is serkentené a dolgozó parasztokat a beadási előírásuk gyors teljesítésére, túlszárnyalására.
Mielőbb pótolni kell ezt a hiányt, hogy a Molnár-brigád kitűzött vállalását teljesíthesse, és méltó módon ünnepelhesse meg az Alkotmány évfordulóját.”
Kiss B.