ÖnkormányzatPolgármesteri Hivatale-ügyintézésKözérdekű adatokVálasztási információkTérfigyelő Kamera rendszerHíreinkGalériaDokumentumtárX
2023. október 25. (szerda) 09:26

Sajószentpéter anno (91. rész)

Történelem
news/2369/2369_0.jpg

A bányászok helyzete egy bizonytalan korszakban  

Az első világháború elvesztése az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásához (1918. november 11.) vezetett. Az őszirózsás forradalmat követően 1918. november 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot, 1919. március 21-én, pedig a Tanácsköztársaságot. Ennek bukása után, augusztus 8-án az országot Magyar Köztársaságra nevezték át, 1920 márciusától államformája újra – de most király nélküli - királyság lett. 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, Magyarországot megfosztották államterületének kétharmadától. Csupán ebből a néhány soros történelmi összefoglalóból is kitűnik, hogy ez az időszak milyen hektikus politikai változásokat hozott. Ami alól természetesen az ország gazdasága, és annak egyik legfontosabb szereplői közé tartozó szénbányák sem tudták kivonni magukat. Az egy évszázaddal ezelőtti helyzetükről így számolt be a Reggeli Hírlap Miskolcon, 1919. október 12-én megjelenő lapszáma:   

Borsodi üzemek sorsa. A Borsodi Szénbányák r. t. termelése. — Sok fehérpénze van a munkásoknak. — Accordmunka. — A bányamunkások békeárat fizetnek az élelmicikkekért. (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőjétől.) A Borsodi Szénbányák r. t. igazgatói: Mandelló és Schnetzer, a következő felvilágosításokat adták kérdezősködésemre:

— A részvénytársaságnak öt telepe van Borsodban. Sajószentpéter, Királd, Rudolftelep, Sajókazincz, és Sajókaza-Kaczolabánya. Ez az ötödik inkább csak a kezelésünk alatt áll. Békében ennek az öt bányának az évi termelése 5,8 millió métermázsa barna szenet jelentett. A mai csökkent üzemű termelés mellett mintegy 3 millió métermázsára számíthatunk.

— Ezt a mennyiséget jóformán mind Miskolcz és a Miskolcz környéki üzemek kapják. A legnagyobb fogyasztó volt azonban a magyar államvasutak, mely a borsodi szén nélkül már szinte válságos körülmények közé kerülne. 80-100-110 vagon a napi termelése ennek az öt bányának. A háború négy esztendeje alatt a termelés rendkívül kielégítő volt, ma azonban nagyon változó. Azok a bányamunkások ugyanis, akiknek egy kis földjük is van, az aratás megkezdésekor ott hagyták a bányákat és még mindig oda vannak. Mihelyst azonban az őszi mezei munkák véget érnek, ezek ismét visszajönnek és akkor újra teljes létszámmal indul meg a termelés.

— A mezei munkák elvégzésére a bányákból eltávozott munkások mind önként hagyták el a bányákat. A bányavezetőség csak azokat bocsátotta el a munkából, akik a kommunizmus ideje alatt jöttek a bányába és akik most esetleg feleslegesekké váltak.

— A Borsodi Szénbányák részvénytársaság egyik alakulása a Magyar Általános Kőszénbánya részvénytársaságnak, melynek az ország minden részében vannak telepei. Épen azért ösmerem valamennyi telep munkásainak viselkedését a kommunizmus alatt s állíthatom, hogy a legjózanabbak a borsodi bányamunkások voltak. — Borsodban úgy a munkások, mint a munkástanácsok megtalálták mindig azt a tisztességes hangot, melyet a régi munkaadóval, a részvénytársaság vezetőségével szemben alkalmazniok kellett. — A borsodi nép elég józan és azt, aki közöttük a rendet és a fegyelmet meg akarja tartani, azok közösítik ki maguk közül. Határozottan merem állítani, hogy valamennyi bányánk közül ez ideális rend és fegyelem leghamarább Borsodban fog helyreállani.

— A bolsevizmus alatt tűrhetően viselkedtek a borsodi bányamunkások. Csak a Rudolftelepen fordult elő nagyobb kellemetlenség, ahol egy Balogh Sándor nevű bányász meggyilkolt egy magyar és egy csehszlovák csendőrt. Más baj sehol sem volt. Hálistennek mindig volt annyi befolyásunk a termelésre még a bolsevizmus alatt is, hogy azt irányítani tudjuk. Így azután nagyon vigyáztunk rá, hogy a bolsevista elemek a bányában bajt ne csinálhassanak, észszerűtlenül ne dolgozzanak, rablógazdálkodást ne folytassanak, úgy, hogyha ezen a betegségen — a kommunizmuson — átesünk, egyúttal át is térhessünk azonnal a rendes üzemre.

— A tél elé csak reménykedéssel és nem aggodalommal tekint a részvénytársaság. Reméljük azt, hogy a termelés akkor teljes méreteiben megindul, mert visszajönnek a falusi mezőgazdasággal is foglalkozó bányászaink.

— Most ugyanis az a panaszuk, hogy a munkások még mindig nem dolgoznak eleget. Nálunk éppen a termelés fokozása érdekében accord munka, szakmány munka van. Mindenki annyit keres, amennyit dolgozik. A régi termelési adatokat, a munkára fordított energiát véve alapul, ma minden valamire való bányamunkásnak legalább 35-40 K-át kellene naponta megkeresnie. Holott alig keresnek 20-25 koronát. Ennek az oka az, hogy még mindig tele vannak fehérpénzzel és ezért nem akarnak dolgozni.

— Mert az a 20-25 korona nálunk nem annyit jelent; mint egyebütt. A mi élelmezési osztályunk ugyanis ma is szinte béke árakon látja el a munkásait mindennel. — Borsodban, a mi bányáink munkásai ma is 80 fillérért kapnak egy kilo nullás lisztet, 4 koronáért egy kilo szalonnát, 20 koronáért egy pár cipőt és 40 koronáért egy öltözet ruhát. Ilyen elképzelhetetlen olcsó beszerzési árak mellett azután még a 20-25 koronás közepes, sőt mondhatni minimális napikereset mellett is megtalálják a számításukat és nem akarnak annyit dolgozni, amennyit békében dolgoztak.

— Szóval nem a részvénytársaság a hibás, nem az nem akar kapitalista érdekből fizetni. A részvénytársaság fizetne szívesen a munkásságnak, mert a több, a nagyobb fizetés „akkord” munka mellett a többtermelést jelentené, ami a vállalatnak is elsőrangú érdeke.

— Mihelyst a békeállapot bekövetkezik, azonnal hozzáfogunk bányáink modern gépberendezéséhez, kiépítéséhez, amiben eddig a világháború akadályozott. Ez ideig csak Sajószentpétert és Rudolftelepet építettük ki teljesen modern bányává. Sajószentpéteren légcseppfolyósító berendezésünk is van, amivel a külföldről jelenleg be nem szerezhető robbantó anyag hiánya miatt függetleníthettük magunkat. Sajószentpéteren ugyanis cseppfolyós oxigént gyártunk és azt használják fel a robbantásokhoz. Egy hónap múlva már annyira előrehalad a cseppfolyós oxigéngyártása, hogy abszolúte nem lesz más robbanó anyagra szükségünk.

*

A borsodi kőszénbánya r.-t. igazgatóinak előadása után nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy a vállalat bányáiban a tél beállta nem a munka csökkenését, hanem ellenkezőleg a termelés fokozását fogja előmozdítani.”

Kiss B.

Vissza