Sajószentpéter anno (92. rész)

Sajószentpéter vs Debrecen

Sorozatunkban mostanában méltatlanul elhanyagoltuk sportéletünk eseményeit. Hogy a hiányt alaposan bepótoljuk, következzen most egy 58 évvel ezelőtti kézilabda kálvária a női NB II-ből, amelynek főszereplőivé Debrecen csapatai és a Borsodi Bányász váltak. Az akkori bajnoki szezon talán szót sem érdemelne, ha nem maradt volna el - kissé furcsa események, és hibák sorozata miatt - egy Sajószentpéterre kisorsolt mérkőzés. Mégpedig az őszi szezon második fordulójában, azaz (babonások figyeljenek!) a tizenharmadikban a Debreceni Dózsa – Borsodi Bányász csapatai között. Akkor, de különösképpen a szezon végén ennek aztán nagy visszhangja lett:

1965. október 21. [Észak-Magyarország]:

„Egy elmaradt kézilabda-mérkőzésről A megye kommunista sportvezetőinek tanácskozásán a hozzászólók számos említésre méltó jelenségre hívták fel a figyelmet. Ezek egyikén-másikán érdemes elgondolkozni. Ismeretes, hogy az augusztus 22-re kisorsolt mérkőzéseket augusztus 20 és 21-én bonyolították le. A mérkőzések zömét szombatra, augusztus 21-re hozták előre. A Borsodi Bányász elnöksége erre a napra kérte a Borsodi Bányász—Debreceni Dózsa NB II-es női kézilabda mérkőzésre a rendőrségi engedélyt, ekkorra tűzte ki a mérkőzést. Közben a Magyar Kézilabda Szövetségben úgy döntöttek, hogy a találkozókat ebben a sportágban nem szombaton, hanem augusztus 20-án, pénteken kell lejátszani. Erről több sportkört értesítettek, a sajószentpéterieket azonban nem. Augusztus 20-án megjelent Sajószentpéteren a debreceni együttes és a mérkőzés játékvezetője. A hazaiak részéről senki sem volt jelen. A sportkör vezetői autókkal „összeszedték” a csapat tagjait, hogy a mérkőzést lejátszhassak. A találkozót 10 órakor kellett volna kezdeni, így értesítették a szövetségből a játékvezetőt és a debrecenieket, a hazaiak 10 óra 26 perckor érkeztek ki felöltözve a pályára. A debreceniek, mivel szerintük a várakozási idő lejárt, no, még a rendőrségi engedély másnapra szólt, felöltöztek és visszautaztak, holott, a hazaiakra, a kiírás szerint, nem vonatkozik a várakozási idő, sőt, hátrányos helyzetben is voltak, hiszen edzőjük nem lehetett jelen. A folytatás? A Magyar Kézilabda Szövetség intéző bizottsága nagyon helyesen, a mérkőzés újrajátszását rendelte el. Ezt a debreceniek megfellebbezték, másodfokon nekik ítélték a két pontot. Most a legfelsőbb fokú döntést várják a sajószentpéteriek.” A Debreceni Dózsa a bajnokságra esélyes, a Borsodi Bányász a kiesés ellen küzd. Véleményünk szerint a sportszerűség elve akkor érvényesülne, ha a két pont sorsa a pályán dőlne el, annál inkább, mivel a sajószentpéteriek az első mérkőzés idején mindent elkövettek, hogy a találkozó létrejöjjön. Bízunk benne, hogy igazságos döntés születik, és lejátsszák a Borsodi Bányász—Debreceni Dózsa mérkőzést.

*

1965. október 29 [Népsport]:

A 22. fordulóval véget ért a bajnokság, a táblázat szerint:

„1. Budapesti RESC 22 15 2 5 146:78 32

2. Debreceni Dózsa 21 12 6 3 120:93 30

…

9. Nyíregyháza 22 7 4 11 108:137 18

10. Debreceni VSC 22 8 1 13 104:102 17

11. Borsodi Bányász 21 7 3 11 98:112 17

12. Debreceni Kinizsi 22 1 3 18 55:133 5  

*

1965. november 3. [Hajdú-Bihari Napló]

Megszületett a döntés is: újra játszás.

„Még egy érdekes kézilabda-hír: ma délután játsszák le Sajószentpéteren a Borsodi Bányász—D. Dózsa elmaradt női NB II-es bajnoki mérkő­zést. A találkozónak a DVSC női csapata számára van döntő jelentősége, mivel a D. Dózsa veresége esetén a DVSC kiesne az NB II-ből.)”

*   

A kálvária tehát folytatódott, ami miatt novemberben különleges, dupla debreceni tétje lett az augusztusban elmaradt mérkőzésnek, amelyen végül is idegenben is győzött az akkor jobb csapat:

1965. november 4. [Észak-Magyarország]

„Debreceni Dózsa — Borsodi Bányász 6:5 (2:4) Sajószentpéter, 200 néző, vezette: Mártha. Az első félidőben bár idegesen kezdett a sajószentpéteri együttes és a debreceniek kétszer is vezetéshez jutottak, nemcsak az egyenlítés sikerült, hanem kétgólos előnyt szerzett a hazai csapat. Szünet után erősen feljött a Dózsa, a hazaiak kapkodtak, idegeskedtek, a legjobb helyzeteket elügyetlenkedték és gólok helyett csak kapufákat értek el. 6:4-re elhúzott a Dózsa, amire csak hetessel válaszoltak a hazaiak. A balszerencsés mérkőzésen a hazaiak hat kapufát lőttek és egy hetest kihagytak.” Góllövők: Gond J. (3), Gond Zs. (2).

És itt jön az örök: ha…

Mi történik, ha augusztusban lejátsszák a meccset, és az akkor 8. helyen álló Bányász csak egy pontot is szerez az akkor 5. D. Dózsától, vagy novemberben a hetes, vagy 6 kapufából egy a hálójukban köt ki? Akkor bent marad a bányász.

Egyik esetben sem beszélhetnénk véletlenről, ugyanis Magyar Népköztársasági Kupa mérkőzésen:

Borsodi Bányász—FTC 6:3 (3:1) Sajószentpéter, női. A két válogatottját nélkülöző NB I- es csapat ellen határtalan lelkesedéssel és jól is játszott a sajószenpéteri csapat. Megérdemelten nyert. Gl.: Gond Zs. (3), Gond J., Munkácsi, Nagy R. Jók: Bodnár, Gond Zs., Munkácsi. [Észak-Magyarország, november 16.]

*

És újra folytatódott (volna) a Debrecen - Sajószentpéter saga, az MNK-ban a legjobb nyolc közé jutásért (talán ezzel köszönték meg a bent maradásukat?): A Borsodi Bányász—Debreceni VSC mérkőzés elmaradt, mert a debreceni csapat nem jelent meg. [Észak-Magyarország, november 23.] Ezután pedig első, hatalmas sikerét érte el a csapat: A női kézilabda MNK végeredménye: 1. Testnevelési Főiskola, 2. Ózdi Kohász. 3. Bp. Spartacus, 4. Borsodi Bányász. [Észak-Magyarország, december 21.]

(Kiemelések tőlem. – a szerk.)

Kiss B.