Sajószentpéter anno (94. rész)

Szabadságharc és a bányászok

Sorozatunkban már több alkalommal olvashattak az 1950-es évek különféle munkaversenyeiről, különösen a bányászok széncsatájáról. Most következzen egy olyan időszak, amikor tényleg újra csata zajlott, mégpedig – mint ahogyan ma Ukrajnában – a megszálló orosz (akkor szovjet) csapatok ellen.

A Borsodi Bányász üzemi lap 1956 október 24-én megjelent számában – a borsodi üzemek nem kevés problémája mellett – még jó hírekről is tudósíthatott:

„ÜZEMEINK HÍREI

(…)

Sajószentpéteren egy új szovjet géppel, a Sahtyor kombájnnal ismerkednek meg bányászaink. Ez az ismerkedés — ugyan még a csak kísérleti fokon — megtörtént. A gép működik és nem túlozunk, ha azt mondjuk, megszerették a bányászok, mert könnyebbé tette munkájukat. Az első napokban kiderült, hogy megfelelő kaparó nem érkezett a géphez, azóta is hiába várják. De segítettek a bajon helyileg, egy »A« kaparó lett átalakítva. Azóta fronton működtetik a gépet és naponta 60 tonna szenet termelnek ki segítségével. Ha elegendő üres csillét biztosítottak — ilyen is előfordult — 100 tonnát is kiadott szakembereivel együttesen.”

Ez volt az utolsó lapszám 1956-ban, és az újság egészen 1960 január 6-ig szüneteltette működését.

1956. október 31-én a vezető lapok szinte mindegyike – így az idézett Észak-Magyarország is - címlapján öles betűkkel tudósított az aktuális eseményekről. „Megnyertük a forradalmat fegyverrel a kézben, nyerjük meg a békét is! - Megszűnik az egypártrendszer - Eltörölték a beszolgáltatást - Katonai díszpompával temetjük el hősi halottunkat”. Majd kicsit lejjebb az alábbi cikkeket olvashatták: „Nagy Imre rádióbeszéde - A nemzeti kormány felhívja a szovjet parancsnokságot, hogy azonnal kezdje meg a csapatok kivonását Budapestről”. Vagy a másik: „Magyarok vagyunk: kicsiny nép, kicsiny nemzet, de magyarul és szabadon akarunk élni - Az Isten áldja meg Magyarországot! - Tildy Zoltán államminiszter beszéde”

Így a bányászok szerepéről, és helyzetéről szóló cikknek már csak a 4. oldalon maradt hely:

„631 vagon szenet termeltek hétfőn a környék bányászai

A Borsod megyei Szénbányászati Tröszt területén lévő bányaüzemek mindegyikénél megalakultak a munkásbizottságok. A bányászok, műszaki vezetők a legharcosabb dolgozóikat bízták meg a vezetésükkel. Bizalmukat helyezték beléjük, s éppen e bizalom jegyében kezdődött meg hétfőn reggel ismét a széntermelés.

A vidékről bejáró bányászok egy részének kivételével a bányaüzemek környékein lakó bányászok leszálltak hétfőn a bányákba, hősies munkájuk eredményeképpen, s Borsodi Szénbányászati Tröszt hétfőn reggelre 631 tonna szenet adott Borsod népének. Ebből a szénmennyiségből fedezni tudják az erőművek és a MÁV szükségletét. Egy kevés mennyiség már útnak indult a Tüzép telepek felé is, hogy a lakosság ne szenvedjen kiesést tüzelőanyagban. Az élet megindításáért folyó csatában Bánfalva bányászai mutattak példát, mert mindössze nyolc vagonnal maradtak el a békés termelés színvonala mögött.

Kedden reggel forgalom javultával ismét több bányász jelentkezett munkára. A bükkaljai bányaüzemeknél például 530 fizikai dolgozóból 450-en már felvették a munkát.

Megyénk lakossága az élet zavartalan biztosítása érdekében arra kéri a munkásosztály legforradalmibb erőit, a bányászokat, hogy lent a tárnák mélyén a szén termelésével segítsék a szabadságharcot.”

Kiss B.