Sajószentpéter anno (98. rész)
Tanítók ünnepe
Sorozatunk mai részében továbbra is maradva az oktatásnál, csak most az előző résznél egy kicsit korábbi, 111 évvel ezelőtti rendezvényre emlékezünk. Arra az időre, amikor még az iskolák, és a tanítók – következésképpen a tudás is - nagyobb közmegbecsülésben részesültek, mint manapság. Az azóta eltelt időszak történelmi változásait az oktatási rendszer is mindig igyekezett követni, de hogy ez mennyire sikerült, arról persze lehet vitatkozni. Mi most ehelyett maradjunk a Miskolci Napló 1912. november 16-án megjelent számánál, amelyben egy megyei rendezvényről olvashattak (akik abban az időben már nem voltak analfabéták):
„— Tanítók ünnepe.
A Borsodmegyei Általános Tanítóegyesület — amint már röviden jeleztük — f. hó 18-án Sajószentpéteren tartotta ez évi közgyűlését, ezt megelőzőleg este hangversenyt rendezett, melyre a rossz időjárás dacára a megye minden részéből a tanítók és a városi közönség nagy számmal jelentek meg. A közgyűlés kiemelkedett a tanácskozások megszokott köznapias keretéből, ünneppé avatta azt a tanítók hálája és hivatott tanügyi férfiak elismerése, ünneppé, a kultúra ünnepévé. Az egyesület derék elnöke, Csiky Béla ref. tanító most töltötte be tanítói munkásságának 25, és egyesületi elnökségének 10 éves fordulóját. Ezen alkalomból a tanítóság szeretetével halmozta el vezérét, ragaszkodását, nagyrabecsülését és tiszteletét nyilvánította ama férfiú előtt, ki 10 éven át gondos körültekintéssel, finom tapintattal, de erős kézzel vezette az egyesületet a tanítói érdekek védelmében és a népnevelésügy előbbre vitelében. A gyűlést a Hymnus eléneklése után az elnök nyitotta meg. Az egyesület nevében Kablay István ózdi igazgató-tanító, egyesületi alelnök szép beszédben üdvözölte a mit sem sejtő elnököt és átnyújtotta egyben a tanítóság ünnepi ajándékát, egy arany órát, láncostul. Az Orsz./ágos/ Tan./ító/ Szövetség nevében Szombathy László, a szövetség alelnöke a tőle megszokott ékes szavakkal köszöntötte. Tóth Béla ref. lelkész, iskolaszéki alelnök, egyháza nevében szép szavakban méltatta a jubiláns érdemeit. Szügyi László az alsó borsodi ref. tanítók nevében, Szabó István a szendrői esperesi kerület képviseletében és Vadászy Pál ref. esperes Sajószentpéter közönsége nevében mondtak meleg hangú üdvözleteket. Ezen ünneplés a tárgysorozaton kívül, szinte előkészítés nélkül, meglepetésszerűen jött, talán azért volt annyira meghitt, meleg, szinte családias. Volt azonban a gyűlésnek egy másik, nem várt meglepetése: Keresztes Vencel írásban benyújtott lemondása a főjegyzői állásról. A közgyűlés mély sajnálattal vette tudomásul a nagy veszteséget, mely lelkes és az egyesület körül nagy érdemeket szerzett főjegyzőjének távozásával érte. Ezután főjegyzőnek egyhangúlag Weisz J. Lipótot, jegyzőknek Lakos Zsigmond és Tálas Béla tanítókat, az Eötvös-alap helyi kezelő bizottság pénztárosának Kovács Sámuelt választották meg. A gyűlést bankett követte.”
Kiss B.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza