Amikor utunk számunkra ismeretlen településre, vagy azon keresztül vezet, jellegzetes utcáit, tereit, épületeit látva az adott közösség múltjáról és jelenéről egyaránt nagyon értékes információkhoz juthatunk. Az ott élőkről és elődeikről a történelmi múltjuk hátrahagyott jelei – azok a köztéri alkotások, amelyeknek üzenetei mindig a mának szólnak, de felkeltve az utódok, és az arra vetődő idegenek figyelmét – arról vallanak, létrehozói hogyan gondolkodtak közös múltunkból.

Sajószentpéter, ez a Sajó völgyében elterülő város több irányból is viszonylag jól megközelíthető. A 3. számú főútból Miskolcnál kiágazó, 26-os számú – a település határában található körforgalmi csomópontig négysávosra bővített – másodrendű főút átszeli, majd észak-nyugati irányban a szomszédos Kazincbarcikán át Bánréve határátkelőig halad tovább. Jelenleg a település területén, az elkerülő út megépítése után majd a fent említett csomópontnál ágazik ki belőle a 27-es számú főút, amely északi irányban Edelényen át halad, szintén Szlovákia felé Hidvégardóig. A városban csatlakoznak a Nyögő és az Alacska patakok völgyéből érkező utak a 26-os számú útba. 

Az idelátogató turista leggyakrabban Miskolc felől érkezik, járjuk be mi is utunkat keleti irányból észak-nyugat felé haladva! A városhatártól néhány száz méterre, balra egy kis domb emelkedik, rajta az 1762-ben épült római katolikus templom áll. Nevezetessége, hogy Demeter István plébános, költő, festőművész a szolgálata alatt a templombelső díszítésére kortárs képzőművészek alkotásait is felhasznált. A templom falán 2009-ben a Sajószentpéterről elhurcoltak neveit megörökítő „Málenkij robot emléktábla” került. 

Tovább haladva nem messze, a 26, és 27. számú utak találkozásához (egykor „edelényi elágazás”), a 2018-ban átadott körforgalomhoz érünk, amelyet a Sajó völgy legszebb csomópontjának tartanak a szakemberek. A létesítmény és környezete az ötletes tájépítészeti elemekkel, éjjel megvilágított Sajószentpéter felirattal, kapubeállókkal, akadálymentesített járdával egy XXI. századi kisváros képét idézi. A harmadik kihajtón letérve a Sajószentpéteri Területi Szociális Központ és Bölcsőde épülete tárul szemünk elé. A 2011-ben átadott korszerű épület a megye egyik legszebb ilyen jellegű épülete. Előtte 2019-ben egy akadálymentes, többgenerációs, és többfunkciós család- és környezetbarát szabadidős park, a Generációk Kertje nyitotta meg kapuit. 

A körforgalom második kihajtójába betorkolló 27-es számú főút belterületi szakaszán tovább haladva nyílik ki a 2011. évi város rehabilitáció idején – számos épülettel együtt – megújult történelmi városközpont, a mai Kálvin tér, középpontjában emelkedik a város legjelentősebb és legszebb épülete a XV. században emelt Református Nagytemplom, Lévay József “Szép öreg templom”-a. A mezőváros piacterén 1446-ban épült, Szent Péter tiszteletére felszentelt, gótikus stílusú katolikus templomot a reformáció hatására 1555-ben (a megyében elsőként) az itt működött önálló református egyház vette birtokba. A története során többször is átépített épület különlegessége a XVIII. század ún. parasztbarokk stílusában készült faragott, festett szószék, koronáján pelikán jelképpel, és a mennyezet összesen 173 festett kazettája. Itt keresztelték meg a város két ismert szülöttét,1825-ben Lévay Józsefet, a reformkor polihisztorát (költő, műfordító, újságíró, tanár, megyei főjegyző, alispán), majd 1922-ben Pécsi Sándort, a magyar színház-és filmművészet kiemelkedő alakját. A templomot körül ölelő parkban több emlékhely is megtalálható. Nyugati sarkában az I. és II. világháború mementójaként 1997. óta áll a Világháborúk emlékműve, egy kő harang talapzaton fekvő, bronz kardot karmaival megragadó, nyitott szárnyú bronz turul, Varga Éva szobrászművész alkotása. Keleti oldalán 2017-től, a reformáció ötszázadik évfordulója óta áll az ég felé mutató jelként a Thury Farkas Pál sztélé, amely a városban helvét hitvallás szerint elsőként igét hirdető prédikátorra emlékeztet. Keleti szegletében a millennium park, közepén emelkedik a 2000 nyarán készült Millenniumi emlékmű, a szent koronát szimbolizáló kehelybe állított, mészkőből készült kettős kereszttel. A templommal átellenben épült a Városháza, telkét, a rajta emelt épülettel együtt 1552-ben Perényi Gábor földesúr adományozta a városnak. A nemesi vármegye rendszer XIV. századi megszervezése után a járási székhely szolgabíró hivatalául szolgáló épületet többször bővítették, átépítették, majd újat emeltek a helyén, a ma is álló épület a XX. sz. első éveiben nyerte el a jelenlegi formáját. A ma polgármesteri hivatalként működő épület szomszédságában áll a klasszicista stílusban 1820 körül épült, földszintes, műemlék jellegű Gedeon kúria, falán Szentpétery Imre emléktáblája. Aki Rákóczi hű brigadérosa lett, és 1707 februárjában vendégül is látta a telken korábban állt épületben a fejedelmet. A mai kúriában írta Eötvös József író, politikus 1840 körül „A karthausi” című első nagy epikus művét. A jelenleg szakmunkásképző intézmény főépületének aulájában egy talapzaton a névadó Kossuth-díjas gépészmérnök, Pattantyús- Ábrahám Géza bronzból készült mellszobra, Varga Éva alkotása fogadja a belépőket.

Néhány méterre, a Hunyadi út 11. sz. alatt az egykori Kossuth mozi épülete korszerűsödve, új funkciót nyerve lett a Rendezvények Háza. A kis színpaddal, elhúzható fallal rendelkező terem kamaraelőadások, családi és társadalmi rendezvények lebonyolításának helyszíne, mellette a Sajó TV stúdiója, vezérlőszobája és egy „Digilabor” is helyet kapott benne.

Visszatérve a város egykori főterére, annak észak-nyugati kijáratában áll az egykori Hangya szövetkezet (ma a Polgármesteri Hivatal C jelű) épülete, amelyben az emeleten az Igazgatási Osztály, a földszinten előbb Okmányiroda, majd az egységes arculat megteremtésével 2018-tól Kazincbarcika Járási Hivatal Kormányablaka működik.

Néhány méterre tőle az útkanyarulatból balra kilépve földszintes, kétablakos Lévay-ház, falának emléktábláján az olvasható feliratot ő maga cáfolta meg: a „szalmás vityilló, mely engem születni látott, hatvanöt évvel ezelőtt eltűnt innen, s helyére e mostani szilárdabb házat építették szüleim.” Az udvaron ravatalozták fel 1918. július 7-én, majd a családi sírboltban helyzeték földi maradványait végső nyugalomra. Az emlékház 2000. évi felújítás óta Lévay-hagyaték egy csekély hányadából a költőről és koráról juthatunk információhoz.

Szomszédjában áll egy XVIII. század elején épült kétoszlopos lábas ház, oromzatán három ovális világosító nyílással, csehsüveg boltozatú helyiségekkel, búbos kemencével, korabeli bútorokkal. Egykor mészárszék is működött benne, ma Tájház funkciót lát el, ahol a szabadidő hasznos eltöltése mellett a város történeti, néprajzi, kulturális értékeivel ismerkedhetünk.

A 27-es sz. főúton a Sajó folyón át Edelény irányában haladva, a nagyrészt katolikusok lakta Dusnokpusztai városrészhez jutunk el, ahol az egykor iskolakápolnaként, ma a plébánia filiájaként működő Magyarok Nagyasszonya-templom fogad bennünket, ennek elődjét 1922. október 28-án avatták fel, mai formájában az 1978. évi újjáépítés óta szolgálja a hitéletet. A megújult – és Német Nemzetiségi Önkormányzat irodájának is helyet adó – Dusnoki Közösségi Ház pedig a városrész lakóinak kulturális és családi rendezvényeinek otthona.

Kis kitérőnk után a fent említett körforgalomnál a Kossuth úton maradva, majd balra letérve a Pipiske-dombra, az egykor mozgalmas történelmi Pincefaluhoz vezet az utunk. A sok száz éves hagyománnyal büszkélkedő, szőlőtermesztés és borkultúra megújulásának adhat lendületet és középpontot az önkormányzati tulajdonú Pincemúzeum, ez a szőlészet-borászat emlékeinek bemutatására is alkalmas kiállító tér. A terület turisztikai potenciálját növeli a közeli, a hagyományos május elsejei, és egyéb rendezvények tartására alkalmassá tett Majális park, ennek legújabb, leglátványosabb létesítménye, a Kilátó, ahonnan a város, és környék, de kedvező időben még a Kárpátok bércei kirajzolódnak. A főútra visszasétálva, néhány száz méter után, a Nyögő patak hídja mellett Árpád úti saroképület a falára erősített holokauszt áldozatainak emléktáblája mellett is hordozza még valamelyest egykori, Zsinagóga funkciójának nyomait, pedig ma már régóta más célokat szolgál. Tőle átlósan balra az egykori, sokat látott sörkert helyén épült, 1986-ban átadott Kristály étterem, felújítása, modernizálása után ma közétkeztetési feladatokat lát el a város intézményei számára. Tovább haladva a vonalas újkori városközpont „alternatív főteréhez”, a Bercsényi térhez jutunk. Ennek főútra néző frontján, kőtalapzaton áll Petri (Pick) Lajos „Üvegfúvó” című egészalakos köztéri szobra. Az 1955-től a Sajószentpéteri Üveggyár főbejárata mellett emlékezett meg a város legnagyobb ipari üzemében dolgozók megfeszített munkájáról, majd 1999-ben került át mostani helyére, hogy az átutazók hírét vihessék a gyár – egyben egy szakma – dicstelen végét. Kazincbarcika irányában, a jelzőlámpás kereszteződés után az 1950-ben önállóvá vált Bányai Református Gyülekezet templomának harangja hívogatja a betérőket.  A folyamatosan megújuló és növekedő épületegyüttest a mai formájában 1994-ben szentelték fel, legutolsó változás 2020-ban történt, ekkor az udvar egy részét filagóriával fedték be. A térről a Bercsényi úton elindulva, majd az egykori üveggyár mellett elhaladva juthatunk el a város egyik legújabb szabadidős és sportlétesítményéhez. A 2020 óta működő Glass Park (amely egy „klassz park”) 18 000 m2 gyeppel, játszótérrel, elkerített, kivilágítható, 20X40 m méretű, multifunkcioná¬lis (kézilabda, foci, kosárlabda, tenisz) pályával, professzionális elemekből álló skate-parkkal, és ügyességi kerék¬páros pályával várja látogatóit ( áprilistól-októberig). A Bethlen utcán haladva, a Harica utcát elérve a Fitt Liget Szabadidőpark és Szolgáltatóház csalogat betérésre. Az épület lifttel összekötött két szintjén magas igényszintű kondicionáló terem, csoportos tornaszobák, egy játszóház, udvarán műfüves kispálya, kosárlabda pálya, és játszótér lett kialakítva. Az épület és az udvar korszerű kivilágítása egész évben külön élményt nyújt az itt lakóknak, és a nálunk vendégeskedőknek is. A Tompa Mihály utcába letérve elérhetjük a Bem J. utca 15 sz. alatti, 1992-től a Művelődési Központ összevont intézményeként működő – 1964. januártól Lévay József nevét viselő – Városi Könyvtárt. A jelenleg 46 ezret meghaladó dokumentumot és Lévay József korabeli fényképét őrző épület külön gyermekkönyvtára, előadóterme, számítógépparkja, 2020-tól a részben filagóriával fedett udvar nyári gyermek olvasó-tábora vár minden érdeklődőt. Innen a Tompa, majd Vörösmarty utcákon át eljuthatunk a Sport és Labdarúgó utak kereszteződésében 2005-ben felszentelt görögkatolikus templomba, az 1972-ben alapított gyülekezet otthonába. A város legfiatalabb, XXI. századi stílusban épült templomának kovácsoltvas mezőkkel osztott betonkerítéssel körülzárt kertjében Wass Albert emlékkő és kopjafa áll. A templom kapujából egy kőhajításnyira „dobog a város kulturális életének szíve”. Itt épült fel, és nyitotta meg kapuit 1923 nyarán a Bányász Művelődési Ház, amely 1969-ben vette fel Petőfi Sándor nevét (az ünnepségen Pécsi Sándor is mondott verset), és 1992-ig szolgálta a bányász szakszervezet működtetésével a kulturális életet. (Ezen kívül működött a településen Kaszinó, Vasutas, és Üveggyári Kultúrház is.) A bányabezárásokkal az anyagi források elapadtak, ekkor az önkormányzat átvette a művelődési központ, a sportközpont, és a városi könyvtár működtetését, és összevonta azokat. Az emeleten kialakított galéria a helyi és neves alkotók rendszeres képzőművészeti, és fotókiállításainak bemutató színtere lett. 2019. augusztus 20-a óta új lehetőségekkel bővült a ház: addig kihasználatlan belső udvar mai igényeknek megfelelő teljes rekonstrukciója, és egy szabad téri színpad felépítése után kialakult egy kreatív szolgáltatásokat is befogadni képes, újszerű funkciók ellátására alkalmas új közösségi tér. A művelődési ház a 2022. évi Városnapokon – civil kezdeményezésnek teret adva – felvette Pécsi Sándor nevét. Az épület mellett a város sportkomplexuma kapott helyet: az 1957-ben felavatott új, korszerű, atlétikai,- és edzőpályával ellátott sporttelep 1959-ben iker-tekepályát, 1963-ban villany-világításos kézilabdapályát kapott. 1966. október elsejétől pedig alig egy év alatt felépült a 30×17 m méretű, kitűnő világítású, a maga korában modern, parkettás tornaterem is. Itt aratta sikereit a Borsodi Bányász labdarúgó-, torna,- (sokáig a) női kézilabda-, valamint a csapatbajnokságot is nyert ökölvívó csapata. Ez a hely is hozzájárult számos élvonalbeli, magyar válogatott, magyar bajnok, világversenyek győztese, így az egyetemes magyar sport sikereihez. A sporttelep 1997-ben felvette a város egyetlen olimpiai bajnokának, Szepesi Gusztáv labdarúgónak a nevét. A sportteleppel szemben elterülő hatalmas parkban a 2002. évi bányásznapi ünnepségen avatták fel a Bányász emlékművet, a város életét évtizedeken át meghatározó, mára elfelejtett szakma méltó emlékhelyét. A „MIÉRTÜNK” Sajószentpéterért Alapítvány – élén Heidrich László kuratóriumi elnökkel – civilek, bányaüzemek összefogása, Feledy Gyula, Kossuth díjas sajószentpéteri születésű képzőművész tervezése, rengeteg társadalmi munka, az önkormányzat mellett 52 jogi és magánszemély támogatása révén, emblematikus bányászati eszközökből, gépekből és bányász áldozatok nevét viselő márványtáblából jött létre az emlékpark.